Ugrás a fő tartalomra

Markó Károly az „újra felfedezett” magyar festő

Markó Károly az „újra felfedezett” magyar festő

2011. május 26.
Copyright © 2010 http://www.gonzopress.hu/ - GonzoPress Magazin

 

2011. május 5.-én sajtótájékoztatóra gyűltünk össze a Magyar Nemzeti Galéria egyik konferencia termében.  2011. május 6.-tól – 2011. október 2.-ig látogatható Markó Károly és köre. Mítosztól a képig gyűjteményes kiállítás. A tájékoztatón Csák Ferenc, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója üdvözölte az újságírókat és ismertette az elkövetkezendő évek során, a nagyközönség számára szervezett, remek kiállítások programjait. Ízelítő ezekből: Privát labirintusok, Válogatás autista otthonokban élő felnőttek és kortárs képzőművészek alkotásaiból. 2011. június 3.- 2011. szeptember 18; „Magáért beszél”- Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület (FKSE) éves kiállítása, 2011. július 15.- 2011. szeptember 4; Ferenczy Károly (1862-1917) gyűjteményes kiállítása, amin újraértelmezik a festő teljes életművét. 2011. december 2.- 2012. május 29. Illetve még két nagyon érdekesnek ígérkező tárlat: Mesterművek papíron – Művészgrafika Magyarországon 1890-1914, ami az ebben az időszakban készült művészi sokszorosított grafika történetét mutatja be. 2012. április – 2012. július vége között. A másik a Művészet és sport 2012 című, amit 2012. július 15. és október 15. között rendeznek meg.
Mindezeket az elképzeléseket a Magyar Nemzeti Galéria, több mint 500 négyzetméteres felújított területen tudja megvalósítani, ahol igyekeznek a huszonegyedik századi elveknek megfelelő kiállító és fogadótereket kialakítani. Ezzel és egyéb fejlesztésekkel két és félszeresére növekedett a látogatók száma a múzeumban, mert az állandó kiállításokat már több mint negyven éve alakították ki, ezért a koncepció igen elavult volt már. Az említett szempontok keretében újul meg nemsokára a Munkácsy és Paál László kiállítás, illetve a szintén több évtizedes XIX.-XX. századi gyűjtemény is. Ehhez több szponzor is hozzájárul, melyek közül Csák Ferenc igazgató a Munkácsy Alapítványt és Pákh Imre műgyűjtőt említette meg, akinek a támogatás különösen szívügye.
Markó Károly és köre kiállítás kurátorai Hessky Orsolya, Bellák Gábor és Dragon Zoltán művészettörténészek, akik hosszas, hét éves kutatómunkával készültek erre a nagyon izgalmas és különleges tárlatra. Már az ismertető szövegben a következő érdekességre lelünk: Markó Károly (Lőcse 1793. szeptember 25. – Villa Appeggi, Itália 1860. november 9.) születési évszáma, az eddig a szakirodalomban használt 1791 helyett 1793, ami egy új adat a kutatásban. Vagyis az új felfedezéseknek a tükrében kell és lehet újra felismernünk idősebb Markó Károly nagyságát, tanítványait és gyermekeit, pontosabban az ő munkásságukat. A nagyközönség számára megjelent könyvekből és tankönyvi reprodukciókból is ismert, nekem is bevallottan gyermekkori kedvencem, a Visegrád és Tivoli tájkép szüretelő jelenettel című Markó festmények mégsem „kissé idejétmúlt klasszicizmus” példái, hanem igenis új közegbe helyezett, más szempontból megvilágított, más összefüggések közt vizsgált alkotások.
Id. Markó Károly (1793-1860) nemcsak a 19. századi, hanem az egész magyar művészettörténetnek is egyik legismertebb személyisége. Markó festészetének példái nemcsak a számunkra oly kedves Visegrád, hanem az eszményített, tökéletes módon, rendkívül dús meditterrán növényzettel megfestett tájak, ahol Hadrianus császár villáját, Róma és Firenze kupoláit láthatjuk. Elképesztően gyönyörű naplementék tűnnek fel alkotásain, ahol az ég valami különleges arany-narancs árnyalatban fürdik, különös fülledt párás közegben, aratási és szüretelési jelenetekkel, népviseletbe öltözött karcsú nőalakokkal és férfiakkal kutaknál, vagy halászat közben, illetve Ovidius hősei, amik oly kedveltek a 19. századi magyar művészetnek ebben a szakaszában.
Idősebb Markó Károly neve már az 1830-as években összefonódott a biztos művészi minőséggel, a kifinomult ízléssel és a nemzetközi elvárásoknak is megfelelt azzal a magas színvonallal, ami alkotásait jellemezte. A Magyar Nemzeti Múzeum XIX. századi látogatói már 1850-es években is abban a szerencsében részesülhettek, hogy Markó-művekkel találkozhattak a tárlatokon. A mester festményeit másolták az első pesti művészakadémia növendékei, mert akkoriban a tanulás része volt e folyamat. Hasznos lenne most is, ily módon művész-növendékeknek gyakorolni és nem csak az internetről tájékozódni. Markó volt az első magyar festő, akiről emléktermet neveztek el a Magyar Nemzeti Múzeumban. A kor nagy, magyar gyűjtői, mind igyekeztek Markó Károly alkotásaival is kiegészíteni gyűjteményüket, mert ez rangot és presztizst jelentett, s a művésznek ez a tekintélye mind a mai napig él, sőt e kiállítás révén megint visszatér eredeti fénye.
Markó Károly életművének igazán nagyszabású bemutatására még soha nem került sor. Először 1899-ben a Nemzeti Szalon falai között találkozhatott a közönség Budapesten, Markó és fiainak 52 festményével, s mintegy száz kisebb rajzával. Markó Károlyt és követőit, utoljára a Fővárosi Képtár, 1951-es kiállításán láthatta a magyar közönség, ahol is a kor lehetőségeihez képest és a háború utáni állapotok miatt, egy szerény kivitelű bemutató tárlatára volt csak lehetőség. 1991-ben a Magyar Nemzeti Galéria rendezett átfogó kiállítást Markó Károly grafikáiból.
A mostani kiállításon mutatják be először Magyarországon Markó Károly barátjának, a nagy dán szobrásznak, Bertel Thorvaldsennek (Koppenhága, 1768. november 19. – Koppenhága, 1844. március 24.) a Markó-kollekcióját, vagy a Markó által Mexikóba küldött nagy kompozíciókat. Emellett a kiállítás rendezői külön egységet szentelnek a művész követőinek, és művész-gyermekeinek, azoknak a 19. század második felében élt magyar (és részben külföldi) művészeknek, akik a mester személyes tanítványai voltak, vagy képeinek hatásai révén lettek a követői.
A Magyar Nemzeti Galéria mostani vállalkozása az első igazán komoly, a művész életművét sokoldalúan megvilágító kiállítás. A május 6-tól látható tárlatra a Markó-életmű huszonhat kiemelkedő darabja érkezett külföldi múzeumokból, kölcsönzés révén. A mostani rendezésnél, nem kronológiai, hanem tematikus sorrendet vettek figyelembe. Az első részlegben, Markó Károly művészi pályafutása kezdetén alkotott, topografikus tájképek láthatóak, ahol is az Aggteleki-cseppkőbarlang remek látványában gyönyörködhetünk. Itt idősebb Markó Károly felvidéki kortársainak a munkáit is láthatjuk, olyanokét mint Rombauer János, Czauczik József, Müller János Jakab. Ebben a sorrendben a Visegrád című emblematikus kép a záróakkord.
A második részlegen már nagyszerű mitológiai témájú képekben gyönyörködhetünk! Ezen a helyen témák szerint rendezték a műveket, például a kedvelt Diana és Páris ítélete feldolgozások köré csoportosítva. Dragon Zoltán művészettörténész ebben a blokkban, az Európa elrablása című képre hívta fel a figyelmet, ahol kiemelte az érintetlen romokban rejlő varázslatos szépséget, a hófehér bika tökéletességét, a klasszikus ikonográfiai elemeket, amelyeket idősebb Markó Károly előszeretettel használt. Továbbá azt az izgalmas adalékot a kép történetéhez, amely szerint száz évig lappangott rejtélyes körülmények között és valami isteni szerencse folytán, bukkant fel nemrégiben.
Arról a torokszorító izgalomról is mesélt a kutató, amit oly jólesőnek érez az ember, amikor valamivel elmélyülten foglalkozik, s a kutatást eredmény követi, netalán siker koronázza.
Megtudtam tőle azt a részletet is, hogy ezeknek a képeknek a felderítése, valóságos krimi volt, mert a kutatás nem csak könyvtárazásból állt. Meg kellett hozzá keresni a gyűjtemények tulajdonosait is, örökösöket, egyéb fontos személyeket. A Barcelonából, Bécsből, Mexikóból, Koppenhágából, Prágából és Pozsonyból kölcsönkapott Markó-művek nemcsak most először láthatóak Magyarországon, hanem nagy részük még az őrzési helyükön kívül sem volt soha kiállítva. A magángyűjtők is nagyban hozzájárultak az anyaghoz, tizenöt közgyűjtemény, többek között a budapesti Szépművészeti Múzeum, a bécsi Belvedere, az esztergomi Keresztény Múzeum, a pozsonyi Slovenská narodná galeriá, vagy a prágai Narodni galerie és huszonkét magángyűjtemény bocsátotta rendelkezésre az anyagát, többek között a jól ismert Kieselbach Galéria és a Virág Judit Galéria is. A magángyűjtők többsége nagyvonalú volt és örült a lehetőségnek és csak tizenöt százalékuk zárkózott el attól, hogy művet kölcsönözzön, ami a nagyon sikergyanús kiállítás fényében különösen sajnálatos.
A Magyar Nemzeti Galéria harmadik kiállítási egységében, Markó Károly bibliai témájú festményeit tárják a nézők elé. Ennek a résznek igazi érdekessége az, hogy az itt látható képek még sohasem voltak láthatóak magyarországi tárlatokon. Budapestre hozták a bécsi Hofburgból a hatalmas méretű, Illés proféta és a sareptai özvegy című műalkotást. Négy képet pedig a mexikóvárosi San Carlos Múzeumból (Museo Nacional de San Carlos) kölcsönöztek, ami ritka különlegességnek számít és páratlan kiállítás történeti eseménynek.
Amint Dragon Zoltán művészettörténész, kutató elmesélte, Mexikóvárosban a magánmegrendelő, aki idősebb Markó Károlytól személyesen rendelte a képeket, a XIX. században főként bibliai témájú képekre vágyott. Az Európában kedvelt, a görög-római mitológián alapuló és ilyen témájú képek ott kevésbé voltak érdekesek lévén, hogy Mexikó és Dél-Amerika saját indián mitológiával és emlékekkel rendelkezik. A vallásos témájú festmények, amiket a magyar művész teljesített megrendelésre, 1854 – 1855 között készültek. Sok ezek között a Szent Pétert és cselekvéseit ábrázoló műalkotás, amikből Markó Károly munkamódszerére következtethetünk. Ezek szerint a művész először megrajzolta a kompozíciót, épületet, emberi alakokat, majd alaposan és részletesen „kifestette” azokat. Így lehetséges az, hogy a kiállításon találkozhatunk „megrajzolt, de nem befejezett” és „teljesen befejezett” festményekkel.
Dragon Zoltán arról is beszámolt, hogy Markó Károlyról kevés arckép maradt fenn, ilyen többek között a művész tanítványának Ligeti Antalnak, egy 1845-ben festett képe. Markó Károlyról, amikor Pestre látogatott Barabás Miklós is készített egy portrét, aminek kinagyított részletét a kiállításhoz készült kiadványokon láthatjuk. E kevés fennmaradt portré tükrében a bibliai tematikájú alkotásokon különösen azért érdekesek, a már említett Szent Péter apostol ábrázolások, mert rajtuk nemcsak Markó arcvonásait fedezhetjük fel, de úgy is tekinthetünk azokra, mint a művész szellemi önarcképeire. Dragon szerint Szent Péter apostol volt az, akivel valószínűleg a művész azonosulni tudott, nem önhittségből, inkább alázatból és azért, mert amikor a Bibliát olvasta és a témákat feldolgozta, ezt a személyt érezte a legközelebb magához.
A negyedik tematikai blokk a táj téma köré szerveződik, ezen belül is az itáliai és az idillikus tájhoz kapcsolódóan. A Villa L’Apeggi Firenze közelében, Tivoli, a római Campagna, amely témák nemcsak idősebb Markó Károly művészetében, de gyermekei festményein is kedveltek voltak, így ifjabb Markó Károly, Markó András, Markó Ferenc és Markó Katalin esetében is. Érdekes, hogy Markó Katalinnak egy saját jelzett alkotását ismerjük és azt itt ki is állították, lévén, hogy ő apjával együtt utazott és neki segített, tehát esetleg más képein is dolgozott, de erre sajnos nincs bizonyíték.
A táj témakörön belül megtaláljuk a magyar vidékek ábrázolásait is, ahol idősebb Markó Károly két pusztai tájképét és fiaiét, Andrásét és Ferencét is megcsodálhatjuk. Markó Ferenc 1854-ben telepedett le Magyarországon és ő is kiváló művész volt, de sajnos a kutatás nem fordított rá eddig elég figyelmet. Ide kapcsolódnak még a Markó tanítványok reprezentatívabb alkotásai is, Ligeti Antalé, Telepi Károlyé, Kovács Mihályé és Molnár Józsefé.
Külön érdekesség, hogy modernizálva a kiállítási koncepciót, a galéria négy pontján monitorokat szereltek a falra, ahol felvillannak a festményekhez készült rajz vázlatok. Ha valakit behatóbban érdekel a kiállításhoz kapcsolódó rajzművészet, grafikai emlékanyag az megtekintheti az esztergomi Keresztény Múzeumban őrzött gazdag gyűjteményt, június 18.-október 2. között megrendezésre kerülő tárlaton. A budavári Markó kiállításról egy nagyszerű 228 oldalas tudományos katalógusból, valamint egy 20 oldalas kiállítás-ismertető füzetből tájékozódhatunk, amibe különböző kutatók, mint Katarina Benová, Sabine Grabner és a már említett Dragon Zoltán, Bellák Gábor és Hessky Orsolya művészettörténészek írták a tanulmányokat.
Forrás: GonzoPress Magazin
Írta: Kocsis Nagy Noémi
32 ember kedveli ezt

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A magyar (nép) mese napja, megteremtője: Benedek Elek és A só meséje

Életem egyik legnagyobb élménye, példaképe Benedek Elek  (Kisbacon, 1859. szeptember 30.- Kisbacon, 1929. augusztus 17.) magyar író, újságíró, országgyűlési képviselő életműve. Születésének 106. évfordulóján emlékezzünk meg mi is róla. Eszmélésem, amelynek fontos részei voltak a népmesék, úgy három-négy éves koromra tehető, amikor a szüleim, nagyszüleim felolvasásban hallgattam a meséket, amelyeket írt. Később, amikor hat évesen már magam is ismertem a betűket, rongyosra olvastam az otthon lévő mesegyűjteményeit, ráadásul iskolánk falán ott volt kitéveaz arcképe . Nekem ő volt a "jóságos Elek apó" a nagyapák archetípusa. Álmodozásaim közben oda-oda néztem órán is, minduntalan történetein és varázslatos személyiségén gondolkoztam, amit nekem és más gyerekeknek, osztálytásaimnak is jelentett. Olyan klasszikusai, mint a Hammas Gyurka, A hazug legény, A szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack, a Furulyás Palkó, A béka-királykisasszony, a Csali mese, A csillagszemű juhász, A pel…

Magyar szecesszió, Lechner Ödön

Copyright © 2015. artificium-artis.blogspot.comA szöveg semmilyen részlete nem használható fel a szerző engedélye nélkül! Lechner Ödön  (1845. Augusztus 27, Pest – 1914. Június 10, Budapest) a tizenkilencedik és huszadik század fordulójának legkiemelkedőbb magyar építésze. Két kulcskifejezéssel szoktuk őt jellemezni: a nemzetiépítőstílus kifejezője vagy a magyaros szecesszió kitalálója vagy atyja, ahogy előszeretettel nevezik sok szakkönyvben.
Általánosságban úgy jellemezhetjük, hogy alkotó évei kezdetén historikus és eklektikus stílusban tervezett, majd a modernebb önkifejezést tartotta szem előtt és az egyéni formanyelv kialakítására törekedett. A teljesség igénye nélkül, lévén, hogy szövegünk tananyag, szeretnénk a legfontosabb, vagy érdekesebb műveit megemlíteni, a historizálásból kiszabadult kezdetektől, a már-már art decoba hajló későszecessziós példákig.
A történeti stílusok elhagyásával Lechner Ödön a népművészetből átvett ornamentális motívumokat kezdte el használni. Egyes indus…

Art Nouveau, Jugendstil, Szecesszió, Wiener Werkstätte

Copyright © 2015. artificium-artis.blogspot.com  
A szöveg semmilyen részlete nem használható fel a szerző engedélye nélkül!
Art Nouveau
Az Art Nouveau Európából ered és elsősorban Franciaországból, ahogy a neve is tükrözi. Egyetemesen kialakuló stílusról van szó, amely elsősorban az 1880-as évekhez köthető, e kontinens több országában jelen van és jelentése új művészet. Ihletője az Arts and Crafts mozgalom, lényege pedig az, hogy eltávolodik a historizmustól és egy teljesen új, modern irányvonalat képvisel. Az Art Nouveau nemzetközi stílus, így szinte minden országban, ahol ebben a szellemben alkottak, építkeztek, megvan rá a megfelelő elnevezés.
Az Art Nouveau kifejezés magába foglal egyfajta nemzetközi filozófiát is, művészeti stílust az építészetben és az alkalmazott művészetekben. Az irányzat valódi időtartama 1890 és 1910 közé tehető. Franciaországban Artnouveau-nak, új művészetnek, NémetországbanJugendstil-nek, ifjú, fiatal stílusnak, Olaszországban Stile floreale-nak, azaz virágos…