Ugrás a fő tartalomra

David Stuart Sutherland fotóművész – a decemberi kiállítás margója


David Stuart Sutherland fotóművész – a decemberi kiállítás margója

2010. december 8.
Copyright © 2010 http://www.gonzopress.hu/ - GonzoPress Magazin

David Stuart Sutherland angol fotóművész, 1966-ban született Weymoutban (Dorset, Anglia). Tanulmányait 1984-1986 között végezte a Faculty of Art and Design, Southampton College-ben. 1992 és 1995 között végezte el a BA, Fine Arts, Southampton Solent Univerity-t. 2008-ban posztgraduális képzésen vett részt és művészettörténetből szerzett diplomát, a The Open University-n.
David Stuart Sutherland tíz éve él Magyarországon. Hazánkba egy szerelem hozta, magyar feleségével két gyönyörű gyermeket nevelnek együtt. Elragadó személyisége mellett legfőképpen azok a fekete-fehér művészi fotói hívják fel rá a figyelmet, amelyeket december 21.-én, este hat órakor fog a közönség elé tárni a Fészek Művészklub galériájában.
Következőképpen vall saját művészetéről: „A sürgető vágy meglátni és kitapasztalni, hogy [mi van a  sarok mögött] a világ számos helyszínén, beleértve Budapestet is, arra ösztönzött, hogy különböző képrögzítő eszközökkel dokumentáljam utazásaimat és felfedezéseimet. Útjaim során igyekeztem a látványt film alapú fotográfiával megörökíteni. A rejtett kép születése a kémiai átalakulás és az anyag kiválasztásával történik, amelyre a nyomatok kerülnek. Kartondobozok, ezüst fólia és fekete szalag azok az eszközök, amelyek a munkámhoz szükségesek. Használok köveket, leveleket, foteleket, esernyőket a kompozíciókon. Az utazásoknak jelképi értékük van, ezek külső, valóságos és belső, lelki utazások, amelyek természetesen fizikailag és metafizikailag is igénybe vesznek. A testi igénybevétel része a sok-sok gyaloglás, egy hatalmas és nehéz kamerával. A munkafolyamatok, amelyek nem is olyan könnyűek, a sötét szobában kezdődnek, ‘a kép születésével’ az előhívás során, és végleges formát a papír képen nyernek. Metafizikai igénybevételemet annak a képességnek a kifejlesztése jelenti, amikor a kamera kilép a képkeret határaiból és ennél többet kíván mutatni. Az esetek nagy részében fekete-fehér filmekkel dolgoztam és dolgozom, mert ez az anyag érzékeny tulajdonságaival lehetőséget ad a ‘párbeszédre’. Mostani munkámnak részét képezik saját fotóim mellett azok a kollázsok is, amiket ingyenes magazinokból kivagdosva, kompozíciókká rakok össze.”
David képei világjáró utazásai közben analóg módon, hagyományos fényképezőgéppel készülnek. Nyughatatlansága és a sokszínű kultúrák megismerésének vágya hajtja, hogy – családját is ‘felpakolva’ – bejárja egy szál hátizsákkal – helyi járatokon, esetleg saját kisbusszal utazva – különböző földrészek olyan izgalmas országait, mint Kína, Peru és Mexikó. Kínában a többezer éves császári utak és az ősi szellemiség, Dél-Amerikában a maya kultúra emlékeit kutatja.
Elmondása szerint egy fotó készítése nem egyszerű ‘kattintgatással’ jár: Műveit ugyanúgy megkomponálja, mint egy festőművész. Azaz kiválasztja a témát, megvárja a megfelelő napszakot, fényviszonyokat és lefotózza azt. Amikor előhívja a képet, szemrevételezi, és mérgelődik is gyakran, ha az eredmény nem olyan, amilyet várt. A lehetőségek szerint újból nekiáll, és megpróbálja elkészíteni a számára legtökéletesebb felvételt.
David az alkotás során eszközként használja a humort, bár első ránézésre ez talán nem tűnik fel a nézőnek. Kellő iróniával kezel minden helyzetet és szituációt, mely jól megfigyelhető a „museum-piece” című fotójánál. Ehhez természetesen érteni kell az angol geget, kifejezéseket, közeget, amikor a semmiségekre, értéktelen és jelentéktelen dolgokra mondják azt, hogy „múzeumi darab”. David amikor ezt a „semmit”, azaz tulajdonképpen a falra vetülő fény-árnyékot lefotózza, akárcsak Moholy-Nagy László, akinek a fényjáték már önmagában érdekes, megörökítésre méltó feladat volt. Képeinek sajátossága az inverz megjelenítés. Az angol művész gyakran használja a fotó-negatív technikát, így fokozva a látvány érdekességét, ami mindenben eltér attól, amit korunk fotóitól elvárnánk.
„Tiger-Leaping” című művéért Kínáig utazott. A képen egészen apró, csillogó ezüstcseppecskékből álló vízesés falát látjuk, a háttérben pedig ott magasodnak, a kínai tájakra jellemző történelmi múltú, és különös kontúrú fácskák. A legenda szerint ezen a helyen tigrisek ugráltak át a vízesés fölött. A művész nem csak a hely misztikumának rögzítésére törekszik, hanem arra is, hogy felidézze, az európai szemnek szokatlan, más és különleges világot megjelenítő és a mi művészeti hagyományainktól eltérő stílusú selyemfestmények hangulatát, melyeknek több száz éves hagyománya van Kínában.
„Saltpit-Extract” című alkotása miatt David meg sem állt Peruig. A hegyek között, távol a tengertől és jóval annak szintje fölött, a dimbes-dombos tájakon akadt erre a só-lepárlóra. Egyedülálló – a só kinyerése céljából, emberi kéz által alkotott – domborzati formákkal találkozott, amelyek mégis igen természetesnek hatnak. Fekete, fehér „színek” és a szürke ezernyi árnyalata tűnik szemünk elé.  A domborzat változatossága a föld és a földet kimaró só, megszilárdult fodrai, mint a megkövesedett tenger, vagy láva, amitől a kép különleges helyet foglal el, a fotók sorában.
„Singing and Dancing” című képén, humoros oldalát csillogtatja meg a fotóművész. Kínai életképet, egy nyomorúságosnak tűnő lakás előszobájából ellesett jelenet a téma. A ház lakóját nem ismerjük, de látjuk mindennap használt, illetve összegyűjtögetett tárgyait. Logikus, jól megkomponált módon szerkesztette és helyzete egymás mellé a tárgyakat, a kínai tulajdonos. A tárgyak rendetlenség látszatát keltik, mégis tulajdonosuk ‘belső logikáját’ tükrözik, ezért kompozíciójuk akár modern művészeti alkotásnak is felfogható. Fotósunk, mint kívülálló, mint erre az érdekességre rácsodálkozó ember, csak dokumentál fényképezőgépével.
„Beyond-and-to-the-Side” című, titokzatos fotóján, David arra a valóságos és átvitt értelmű utazásra kíván utalni, amelyre egész művészi elképzelése és vizuális látásmódja épül. A  fénykép kompozíciójának építőkövei a fekete-fehér színek, kiélezett ellentétéből állnak és céljuk a dokumentálás. Ugyanakkor, ha a látványra koncentrálunk, a többezer éves kulturális múltra visszatekintő Kínában figyelembe kell vennünk, hogy ez legalább olyan fontos út, mint nekünk európaiaknak, a Római Utak – hagyomány, ősiség, a rég letűnt korok civilizációs vívmányai, áruszállítás, hadseregek lábnyomai, a hívők szent helyek felé zarándoklásának útvonalai. A művész arra hívja fel a figyelmet, hogy nem csak azon kell elgondolkodnunk, hogy mi vár ránk „a sarok után”, hogy vajon véget ér-e az út nekünk, kinek mit rendelt a sors. „A szárnyas idő elrepül”, ezért az út, amelyet taposunk, nemcsak emberöltők lábnyomát viseli és még sokét fogja viselni, de lehetőséget ad arra is, hogy a tőlünk telhető legjobban járjuk be azt.

A kiállításra mindenkit szeretettel várunk, 2010. december 21.-én, este hat órakor, a Fészek Művészklubban!

David Stuart Sutherland válogatott kiállításai
2009    Bródy House Arts Club – paintings, drawings and photography
British Shorts in Budapest – Director of ‘Two Minutes and  Fifty Three Seconds’
Taban Cinema, Tabán Mozi – screening of festival workshop film shorts.
Szimpla Cinema, Szimpla Mozi – festival screening.
2003     XXS  Bolt Photo Gallery – published in Catalogue No. 60
Duna Gallery, Duna Galéria, Budapest (The Outside Series No.14)
2003     Four Hours Tuesday – Camera Obscura Installation and Exhibition, Ronald Emmett Gallery, Dorset, England
2002     Panoráma – XIII Photo Biennale , Esztergom.
Rondella Gallery, Rondella Galéria, Palace Museum.
Kecskemét,  Museum of Photography, Fényképészeti Múzeum.
Budapest Art Gallery, Óbuda.
Camera Soave Galeria, Italy
2000     Camera Obscura – XII. Photo Biennálé, Esztergom – EMI prize winner díjazott.
2000     Rondella Gallery, Rondella Galéria.Kecskemét, Museum of Photography.
Budapest Gallery, Óbuda
1999     Snapshots of India
Pesti-Est Gallery, Liszt Ferenc Square, Liszt Ferenc tér.
Lure of the East
Pótkulcs, Csengery Street, Csengery utca, Budapest.
1998     Karnak, Libri Bookshop Gallery, Budapest.
One Big Lonely City, Gerbaud Exhibition Hall, Budapest
1996     Fotobox Prints, Zebegeny Arts Fesival, Zebegényi Művészetek Fesztiválja.
Chess Transport and a Dog – International House, Budapest
Forrás: GonzoPress Magazin
Írta: Kocsis Nagy Noémi
44 embernek tetszik.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A magyar (nép) mese napja, megteremtője: Benedek Elek és A só meséje

Életem egyik legnagyobb élménye, példaképe Benedek Elek  (Kisbacon, 1859. szeptember 30.- Kisbacon, 1929. augusztus 17.) magyar író, újságíró, országgyűlési képviselő életműve. Születésének 106. évfordulóján emlékezzünk meg mi is róla. Eszmélésem, amelynek fontos részei voltak a népmesék, úgy három-négy éves koromra tehető, amikor a szüleim, nagyszüleim felolvasásban hallgattam a meséket, amelyeket írt. Később, amikor hat évesen már magam is ismertem a betűket, rongyosra olvastam az otthon lévő mesegyűjteményeit, ráadásul iskolánk falán ott volt kitéveaz arcképe . Nekem ő volt a "jóságos Elek apó" a nagyapák archetípusa. Álmodozásaim közben oda-oda néztem órán is, minduntalan történetein és varázslatos személyiségén gondolkoztam, amit nekem és más gyerekeknek, osztálytásaimnak is jelentett. Olyan klasszikusai, mint a Hammas Gyurka, A hazug legény, A szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack, a Furulyás Palkó, A béka-királykisasszony, a Csali mese, A csillagszemű juhász, A pel…

Magyar szecesszió, Lechner Ödön

Copyright © 2015. artificium-artis.blogspot.comA szöveg semmilyen részlete nem használható fel a szerző engedélye nélkül! Lechner Ödön  (1845. Augusztus 27, Pest – 1914. Június 10, Budapest) a tizenkilencedik és huszadik század fordulójának legkiemelkedőbb magyar építésze. Két kulcskifejezéssel szoktuk őt jellemezni: a nemzetiépítőstílus kifejezője vagy a magyaros szecesszió kitalálója vagy atyja, ahogy előszeretettel nevezik sok szakkönyvben.
Általánosságban úgy jellemezhetjük, hogy alkotó évei kezdetén historikus és eklektikus stílusban tervezett, majd a modernebb önkifejezést tartotta szem előtt és az egyéni formanyelv kialakítására törekedett. A teljesség igénye nélkül, lévén, hogy szövegünk tananyag, szeretnénk a legfontosabb, vagy érdekesebb műveit megemlíteni, a historizálásból kiszabadult kezdetektől, a már-már art decoba hajló későszecessziós példákig.
A történeti stílusok elhagyásával Lechner Ödön a népművészetből átvett ornamentális motívumokat kezdte el használni. Egyes indus…

Art Nouveau, Jugendstil, Szecesszió, Wiener Werkstätte

Copyright © 2015. artificium-artis.blogspot.com  
A szöveg semmilyen részlete nem használható fel a szerző engedélye nélkül!
Art Nouveau
Az Art Nouveau Európából ered és elsősorban Franciaországból, ahogy a neve is tükrözi. Egyetemesen kialakuló stílusról van szó, amely elsősorban az 1880-as évekhez köthető, e kontinens több országában jelen van és jelentése új művészet. Ihletője az Arts and Crafts mozgalom, lényege pedig az, hogy eltávolodik a historizmustól és egy teljesen új, modern irányvonalat képvisel. Az Art Nouveau nemzetközi stílus, így szinte minden országban, ahol ebben a szellemben alkottak, építkeztek, megvan rá a megfelelő elnevezés.
Az Art Nouveau kifejezés magába foglal egyfajta nemzetközi filozófiát is, művészeti stílust az építészetben és az alkalmazott művészetekben. Az irányzat valódi időtartama 1890 és 1910 közé tehető. Franciaországban Artnouveau-nak, új művészetnek, NémetországbanJugendstil-nek, ifjú, fiatal stílusnak, Olaszországban Stile floreale-nak, azaz virágos…