Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

A szellemfiú

Legutóbbi bejegyzések

Aktív időskor

Aktív időskor
Most mielőtt megjelenne a kilencedik könyvem elgondolkoztam azon, hogy mennyi minden változás állt be az életemben, hogy eljussak idáig. 
Magánéleti és munka erőfeszítések, amelyeket soha nem szégyelltem, sok munkahely, gyereknevelés, jövés-menés. 
Múltkor az egyik barátnőm mondta is, hogy tisztelt azért, hogy mennyit dolgoztam, de nekem fel sem tűnt, csak az, hogy időnként milyen fáradt vagyok és este, ha leteszem a fejem úgy elalszom, hogy tőlem trombitálhatnak is. 
Van az a reklám, amiben az idős bácsi iszik egy coca cola zérót és olyannyira bepörög, hogy életmódot vált.
Otthagyja az idős otthont, ahol ápolják és tetoválást csináltat, vagy már korábban volt neki, de kivillantja egy izompólóban. Azt már kivágták a reklám korábbi változatából, hogy meglátogatja az örök gyerek, elhízott fiát, aki még mindig az anyjával lakik "öreg" felnőttként és nyafogva felkiált, amikor kinyitja az apjának az ajtót, hogy:
- Anya.....
Fejest ugrik az úszómedencébe az ugrótoronyból és…

A lányom és a kakasok

A lányom és a kakasok

A lányom és a kakasok 
Lányom hazajött a nyaralásból és boldogan ébredt.
Mielőtt elmesélném mit mondott eszembe jutott az a Dickens történet, s remélem emlékezetem nem csal meg, a szerzővel kapcsolatban, ahol az aranyműves, aki egy hídra épített házban lakott, negyven ledolgozott év után elhatározta, hogy nyugalomba vonul vidékre. 
Zavarta ugyanis a sok zaj, a szekerek zörgése, a lovak nyihogása, részegen a hídon átvonuló éjszakázó társaságok gajdolása, az állandó ajtó feletti csengettyű csilingelés, a napi kiabálás.
Hosszabb ideje élt már falun, de az agyára ment egy idő után a madárcsicsergés, a kotkodácsolás, a birkák bégetése, a tehenek bőgése, és az éjszakánként szűnni nem akaró kutyaugatás, meg a szomszédok, akik folyton bekopogtak hozzá egy pletykáért, vagy egy marék lisztért. Egy év után vissza is költözött ugyanabba a lakásba és ugyanarra a hídra Londonba, hogy a megszokott zajoktól el tudjon aludni és végre kipihenje magát.
A David Suchet színész főszereplésé…

Busz, metró és villamos

Harminckét éve élek Budapesten, azóta sok minden megesett velem és másokkal. E városi történeteimet sorra elhozom most nektek a blogomra. Egyszer mindenki felkerül ide, akit érdekesnek találok.

Nagyon sokat utazom tömegközlekedésen gyerekkorom óta, többet, mint amennyi krumplit megpucoltam. 
Múltkor kiszámoltam egy barátomnak, aki nagyon szeret enni, hogyha tizenkét éves korom óta főzök és most vagyok negyvennégy, heti két kiló krumpli megpucolásával összesen 3328 kiló krumplit szabadítottam meg a héjától eddig. 
Ha két éves koromban kerültem bölcsi-oviba Bukarestben, leszámítva azon ritka alkalmakat, amikor autóval vittek, s kezdetben a családnak nem volt autója főleg a hetvenes években, akkor 21.840 alkalommal ültem a 42 év alatt tömegközlekedésen, napi kettő, oda-vissza és átlagban heti tíz alkalmat figyelembe véve. 
Hogy ezalatt hány emberrel beszélgettem és mennyi kaland ért az egy külön könyv lesz majd. 
A legcifrább talán nyolc-tíz éves koromban történt, amikor Rákosi Ildi barátnőmm…

A külföldi magyar esete

Harminckét éve élek Budapesten, azóta sok minden megesett velem és másokkal. E városi történeteimet sorra elhozom most nektek a blogomra. Egyszer mindenki felkerül ide, akit érdekesnek találok.
A külföldi magyar esete
Mindez egy esős napon történik.
Belibben frissen sminkelve, lakkal belőtt hajjal.
Körülnéz, nem köszön, nem kérdez.
Aztán két olyan Márai kötetről érdeklődik, ami nincs meg, s be sem szerezhető.
Ajka lefele görbül, tekintete semmi jóval nem biztat.
- Mit lehet itt olvasni?
Nagy baj, ha valaki több ezer könyv közül nem bír választani, de segítek, mert ez a kötelességem. Ajánlok egy pár írót, mindegyikre lekezelően int, senki sem felel meg neki.
- A jó írók, már nyolcvan éve kihaltak, egy sem maradt- mondja.
- Tényleg? - kérdezem. - Nem tudtam, nekem az a benyomásom, hogy még vannak, köztünk élnek.
- Na tényleg? Né, né, né - mondja a Németországba, Skandináv területekre elszármazott magyar ember önbizalmával, aki ott megcsinálta a szerencséjét, s a magyarországi ember a "szegény…

Alma

Harminckét éve élek Budapesten, azóta sok minden megesett velem és másokkal. E városi történeteimet sorra elhozom most nektek a blogomra. Egyszer mindenki felkerül ide, akit érdekesnek találok.
Alma
A férfinak sárgás-szürke és megviselt volt az arcbőre, magas volt egykor, de hajlott hátú. Megtörte az élet. 
Az a fajta, aki mások jóindulatára szorul, de van benne méltóság. 
A szemerkélő esőben a villamost vártam és arra lettem figyelmes, hogy egy férfi mosolyogva odanyújtja maradék ételét neki. 
Ennyit mondott zavartan: 
- Csak egy szendvics.
A hajléktalan hálásan megköszönte és így válaszolt:
- Köszönöm szépen, én mindent elfogadok, mert az is bántás ugye, az ételt visszautasítani?
Igen, idáig el kell jutnunk, hogy mindent el tudjunk fogadni, ilyenkor már nincs bennünk gőg, hisz annyira éhesek vagyunk, hogy bármi jól jön.
Eszembe jutott, hogy maradt egy almám az ebédről és azt odanyújtottam neki.
A nevetős, égszínkék szem felderült, szőke haja rendezetlenül lógott ki a kopott sapkából. Ennyit mo…

Sorskerék

Harminckét éve élek Budapesten, azóta sok minden megesett velem és másokkal. E városi történeteimet sorra elhozom most nektek a blogomra. Egyszer mindenki felkerül ide, akit érdekesnek találok.


Sorskerék 
Beszélgettünk ma egy kedves barátommal. Hogy találkozott régi barátokkal, s nem barátokkal az osztálytalálkozón.
S az úgynevezett szépek és okosak, hajdani stréberek fénye megkopott, helyzeti előnyeik megfogyatkoztak.
Akik lenéztek másokat, ha nem is süllyedtek le, de nem is emelkedtek ki különösebben. 
Néztem őt és újonnan nyílt vállalkozását, hogy milyen szép, mennyit küzdött érte.
Vele örültem a sikerének, mert tudom mennyi szorgalom és munka áll mögötte. 🙂
S nekem is eszembe jutottak régi dolgok, melyeket oly fontosnak tartottam egykor.
A régi szépek és sikeresek csodálata. 
Alapból soha nem voltam irigy, inkább a pozitív példaképekhez akartam idomulni: olyan szépnek, népszerűnek, karcsúnak, okosnak lenni. Mint ők.
Vagy találni egy ugyanolyan szerelmet, mint ami nekik jutott.
Ők nem voltak…