Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: július, 2019

Busz, metró és villamos

Harminckét éve élek Budapesten, azóta sok minden megesett velem és másokkal. E városi történeteimet sorra elhozom most nektek a blogomra. Egyszer mindenki felkerül ide, akit érdekesnek találok.

Nagyon sokat utazom tömegközlekedésen gyerekkorom óta, többet, mint amennyi krumplit megpucoltam. 
Múltkor kiszámoltam egy barátomnak, aki nagyon szeret enni, hogyha tizenkét éves korom óta főzök és most vagyok negyvennégy, heti két kiló krumpli megpucolásával összesen 3328 kiló krumplit szabadítottam meg a héjától eddig. 
Ha két éves koromban kerültem bölcsi-oviba Bukarestben, leszámítva azon ritka alkalmakat, amikor autóval vittek, s kezdetben a családnak nem volt autója főleg a hetvenes években, akkor 21.840 alkalommal ültem a 42 év alatt tömegközlekedésen, napi kettő, oda-vissza és átlagban heti tíz alkalmat figyelembe véve. 
Hogy ezalatt hány emberrel beszélgettem és mennyi kaland ért az egy külön könyv lesz majd. 
A legcifrább talán nyolc-tíz éves koromban történt, amikor Rákosi Ildi barátnőmm…

A külföldi magyar esete

Harminckét éve élek Budapesten, azóta sok minden megesett velem és másokkal. E városi történeteimet sorra elhozom most nektek a blogomra. Egyszer mindenki felkerül ide, akit érdekesnek találok.
A külföldi magyar esete
Mindez egy esős napon történik.
Belibben frissen sminkelve, lakkal belőtt hajjal.
Körülnéz, nem köszön, nem kérdez.
Aztán két olyan Márai kötetről érdeklődik, ami nincs meg, s be sem szerezhető.
Ajka lefele görbül, tekintete semmi jóval nem biztat.
- Mit lehet itt olvasni?
Nagy baj, ha valaki több ezer könyv közül nem bír választani, de segítek, mert ez a kötelességem. Ajánlok egy pár írót, mindegyikre lekezelően int, senki sem felel meg neki.
- A jó írók, már nyolcvan éve kihaltak, egy sem maradt- mondja.
- Tényleg? - kérdezem. - Nem tudtam, nekem az a benyomásom, hogy még vannak, köztünk élnek.
- Na tényleg? Né, né, né - mondja a Németországba, Skandináv területekre elszármazott magyar ember önbizalmával, aki ott megcsinálta a szerencséjét, s a magyarországi ember a "szegény…

Alma

Harminckét éve élek Budapesten, azóta sok minden megesett velem és másokkal. E városi történeteimet sorra elhozom most nektek a blogomra. Egyszer mindenki felkerül ide, akit érdekesnek találok.
Alma
A férfinak sárgás-szürke és megviselt volt az arcbőre, magas volt egykor, de hajlott hátú. Megtörte az élet. 
Az a fajta, aki mások jóindulatára szorul, de van benne méltóság. 
A szemerkélő esőben a villamost vártam és arra lettem figyelmes, hogy egy férfi mosolyogva odanyújtja maradék ételét neki. 
Ennyit mondott zavartan: 
- Csak egy szendvics.
A hajléktalan hálásan megköszönte és így válaszolt:
- Köszönöm szépen, én mindent elfogadok, mert az is bántás ugye, az ételt visszautasítani?
Igen, idáig el kell jutnunk, hogy mindent el tudjunk fogadni, ilyenkor már nincs bennünk gőg, hisz annyira éhesek vagyunk, hogy bármi jól jön.
Eszembe jutott, hogy maradt egy almám az ebédről és azt odanyújtottam neki.
A nevetős, égszínkék szem felderült, szőke haja rendezetlenül lógott ki a kopott sapkából. Ennyit mo…

Sorskerék

Harminckét éve élek Budapesten, azóta sok minden megesett velem és másokkal. E városi történeteimet sorra elhozom most nektek a blogomra. Egyszer mindenki felkerül ide, akit érdekesnek találok.


Sorskerék 
Beszélgettünk ma egy kedves barátommal. Hogy találkozott régi barátokkal, s nem barátokkal az osztálytalálkozón.
S az úgynevezett szépek és okosak, hajdani stréberek fénye megkopott, helyzeti előnyeik megfogyatkoztak.
Akik lenéztek másokat, ha nem is süllyedtek le, de nem is emelkedtek ki különösebben. 
Néztem őt és újonnan nyílt vállalkozását, hogy milyen szép, mennyit küzdött érte.
Vele örültem a sikerének, mert tudom mennyi szorgalom és munka áll mögötte. 🙂
S nekem is eszembe jutottak régi dolgok, melyeket oly fontosnak tartottam egykor.
A régi szépek és sikeresek csodálata. 
Alapból soha nem voltam irigy, inkább a pozitív példaképekhez akartam idomulni: olyan szépnek, népszerűnek, karcsúnak, okosnak lenni. Mint ők.
Vagy találni egy ugyanolyan szerelmet, mint ami nekik jutott.
Ők nem voltak…

Ruhaszárítás

Harminckét éve élek Budapesten, azóta sok minden megesett velem és másokkal. E városi történeteimet sorra elhozom most nektek a blogomra. Egyszer mindenki felkerül ide, akit érdekesnek találok.
Ruhaszárítás
Imádom, amikor melegre váltanak a nappalok és tavasszal kezd előtörni a mediterrán életérzés, még a náthám is hamarabb gyógyul.
Mindenki mos a házban, vasárnap van, a belső függőfolyosón teregetünk, szóba elegyedünk a szomszédokkal és egymásnak integetünk.
Annak, aki lent lakik lefelé, aki felettünk lakik felfelé és megkérdezzük egymást az életről, átkiabálunk pár emeletet.
- Hogy vagy szomszéd, mi van veletek?  -Hogy vannak a gyerekek, unokák?
És ennek már tizennégy éve. S jól van ez így.
Ha valami tetszett az olasz, spanyol, görög világban, a sok, jó kulturális emlék, gasztronómiai gyönyörök, szép emberek látványa mellett, a házak között kifeszített ruhaszárító kötelek, az azokon száradó ruhák, amelyek az otthonosság érzését nyújtják még a kívülállóknak is.
Virágokat ültetünk mi is a gang…