Ugrás a fő tartalomra

Moszkva tér


Harmincegy éve élek Budapesten, azóta sok minden megesett velem és másokkal. E városi történeteimet sorra elhozom most nektek a blogomra. Egyszer mindenki felkerül ide, akit érdekesnek találok. 



Moszkva tér 


A történetet Anyám beleegyezésével írom. Akkoriban történt, amikor a BKV ellenőrök, akiket a nép jogosan utált még élet-halál urai voltak. És azokban az időkben, amikor nem volt még nekünk designos, rendezett Széll Kálmán terünk, de volt koszos és gyanús Moszkva terünk, ahol mégis olyan jó volt találkozni az óra alatt, a nyolcvanas években. Itt randiztam hétvégenként VHK koncertek előtt a "bandával" a régi-letűnt gondtalan ifjúságunk tagjaival, akikkel a legendás Fekete Lyuk szórakozóhelyre jártunk. Ugyanitt e társaság tagjaként életem egyik nagy szerelmével, akivel a VHK koncertekre mentünk. E szórakozóhelyen, melynek manapság Kiscellben rendeznek kiállítást, mert már ez is történelem, s melyről Anyám úgy tudta "Vörösmarty klub", mert ez volt a hivatalos neve. A "Moszkván" lehetett éjszaka is agyonmajonézezett, óriási melegszendókat enni bulik előtt és után és azokat a szörnyű, tocsogós, csalamádés óriás hamburgereket, amelyeket próbálnak felülmúlni a mostani retró büfék és amelyekkel én is kísérletezem időnként gasztró ötleteimben. Ez volt az a tér, ahonnan vasárnap indultak a kiránduló csoportok a Budai-hegyekbe és ugyaninnen szedték össze a "román" vendégmunkásokat a lelketlen építési vállalkozók, hogy az első kilencvenes évekbeli rózsadombi giccsvillákat felépítsék az uraknak. Továbbá ez volt az a tér, ahová Anyám megérkezett szegény, de hogyan? Jóhiszeműen sietve elindult dolgozni az Operaházba, ahol zongorista volt és a nagy sietségben otthonról elfelejtette magával vinni a bérlet szelvényét tartalmazó tokját. Mikor erre a hiányosságra rájött, holland, német, magyar, székely és egyéb felmenői precízségével és helytállásával megvette az amúgyis határideje végéhez közeledő bérlet szelvénye újabb darabját a Határúton, és gyanútlanul munkába indult. Csakhogy nem oda Buda. Egy BKV ellenőrnek minden és mindenki gyanús volt és erről kitűnően tanúskodik a Kontroll című film is. Mihelyst Anyám gyanútlanul felmutatta bérlet szelvényét, a gaz ellenőr kitépte a kezéből, s így szólt: - Ez nem érvényes! - és elkobozta. 


- Hogyhogy nem érvényes? - kérdezte Anyám még mindig jóhiszeműen - most vettem. 

- Nem érvényes és kész. Nincs hozzá igazolványa - mondta rezzenéstelen arccal és kézen közön eltüntette a szelvényt a kollégái között. 

Anyám sem adta alább: 
- Dehogynem érvényes, a tokom otthon felejtettem. 
- Az senkit nem érdekel - felelt pofátlanul az ellenőr és beleröhögött Anyám arcába. 
Drága jó szülém ekkor kezdett el sziszegni, majd később ordítani: 
- Adja azonnal vissza, mert ezt megjárja. Maga tolvaj, ellopta a bérletemet! 
- Maga ne fenyegessen, mert rendőrt hívok. 
A szocializmus diszkrét bájának egyik jellemző mondata volt ez: "Rendőrt hívok!". 
Anyám sem volt rest, ennyit mondott: 
- Hívjon. 
Köréjük gyűltek az utasok, akik addig élénk figyelemmel kísérték a dulakodást. 
Ekkor már Anyám pártjára álltak, aki elmondta, hogy a tisztelt hatóság ellopta a szelvényét. Egy kiadós verést helyeztek az ellenőrnek kilátásba, ha nem adja vissza. Anyám megragadta az ellenőr kabátját és azt mondta addig nem engedi el, ameddig a szelvényét nem kapja vissza. 
A börtönőr és smasszer küllemű ellenőrnek engednie kellett a tömeg nyomására, már akkoriban fújt a rendszerváltás szele is, ráadásul az odahívott rendőr sem állt a pártjára. 
Így utaztak Anyám és az ellenőr a metrón együtt, szülém fogta a kabátját, zongorázásban edzett kezei vasmarokként szorították. 
A Deák téren annak rendje és módja szerint átszálltak. Elmentek a Moszkva térig. Mobil telefonok akkor még nem voltak, az ellenőrnő woki-tokin adta le a jelet, de gondolom hamar körbefutott a hír BKV-s berkekben. 
Kiszállás, végállomás Moszkva tér, itt adták vissza a kézen-közön ellopott, családtagnak juttatott "ingyenes" bérlet szelvényt. 
Az ellenőr csak ennyit mondott: 
- Most már eresszen el. 
És Anyám elengedte. 





Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A magyar (nép) mese napja, megteremtője: Benedek Elek és A só meséje

Életem egyik legnagyobb élménye, példaképe Benedek Elek  (Kisbacon, 1859. szeptember 30.- Kisbacon, 1929. augusztus 17.) magyar író, újságíró, országgyűlési képviselő életműve. Születésének 106. évfordulóján emlékezzünk meg mi is róla. Eszmélésem, amelynek fontos részei voltak a népmesék, úgy három-négy éves koromra tehető, amikor a szüleim, nagyszüleim felolvasásban hallgattam a meséket, amelyeket írt. Később, amikor hat évesen már magam is ismertem a betűket, rongyosra olvastam az otthon lévő mesegyűjteményeit, ráadásul iskolánk falán ott volt kitéveaz arcképe . Nekem ő volt a "jóságos Elek apó" a nagyapák archetípusa. Álmodozásaim közben oda-oda néztem órán is, minduntalan történetein és varázslatos személyiségén gondolkoztam, amit nekem és más gyerekeknek, osztálytásaimnak is jelentett. Olyan klasszikusai, mint a Hammas Gyurka, A hazug legény, A szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack, a Furulyás Palkó, A béka-királykisasszony, a Csali mese, A csillagszemű juhász, A pel…

Magyar szecesszió, Lechner Ödön

Copyright © 2015. artificium-artis.blogspot.comA szöveg semmilyen részlete nem használható fel a szerző engedélye nélkül! Lechner Ödön  (1845. Augusztus 27, Pest – 1914. Június 10, Budapest) a tizenkilencedik és huszadik század fordulójának legkiemelkedőbb magyar építésze. Két kulcskifejezéssel szoktuk őt jellemezni: a nemzetiépítőstílus kifejezője vagy a magyaros szecesszió kitalálója vagy atyja, ahogy előszeretettel nevezik sok szakkönyvben.
Általánosságban úgy jellemezhetjük, hogy alkotó évei kezdetén historikus és eklektikus stílusban tervezett, majd a modernebb önkifejezést tartotta szem előtt és az egyéni formanyelv kialakítására törekedett. A teljesség igénye nélkül, lévén, hogy szövegünk tananyag, szeretnénk a legfontosabb, vagy érdekesebb műveit megemlíteni, a historizálásból kiszabadult kezdetektől, a már-már art decoba hajló későszecessziós példákig.
A történeti stílusok elhagyásával Lechner Ödön a népművészetből átvett ornamentális motívumokat kezdte el használni. Egyes indus…

Art Nouveau, Jugendstil, Szecesszió, Wiener Werkstätte

Copyright © 2015. artificium-artis.blogspot.com  
A szöveg semmilyen részlete nem használható fel a szerző engedélye nélkül!
Art Nouveau
Az Art Nouveau Európából ered és elsősorban Franciaországból, ahogy a neve is tükrözi. Egyetemesen kialakuló stílusról van szó, amely elsősorban az 1880-as évekhez köthető, e kontinens több országában jelen van és jelentése új művészet. Ihletője az Arts and Crafts mozgalom, lényege pedig az, hogy eltávolodik a historizmustól és egy teljesen új, modern irányvonalat képvisel. Az Art Nouveau nemzetközi stílus, így szinte minden országban, ahol ebben a szellemben alkottak, építkeztek, megvan rá a megfelelő elnevezés.
Az Art Nouveau kifejezés magába foglal egyfajta nemzetközi filozófiát is, művészeti stílust az építészetben és az alkalmazott művészetekben. Az irányzat valódi időtartama 1890 és 1910 közé tehető. Franciaországban Artnouveau-nak, új művészetnek, NémetországbanJugendstil-nek, ifjú, fiatal stílusnak, Olaszországban Stile floreale-nak, azaz virágos…