Ugrás a fő tartalomra

A lámpás nyomában, interjú Lang Tünde szerzővel

 A könyv megjelent és itt érhető el: https://publioboox.com/a-lampas-nyomaban1

Kedves Olvasóim! 

Ma mini interjút hozok egyik kedves szerzőtársammal, Lang Tündével, akinek A Lámpás nyomában című misztikus-szerelmes regénye most fog megjelenni átdolgozott kiadásban. Fogadjátok őt és rövidesen megjelenő könyvét szeretettel. 

KNN: Mivel olvastam a könyvedet, A Lámpás nyomábant, az lenne az első kérdésem, hogy mi inspirált a könyved megírásában?
TCL: Már gyermekként is vonzottak a természetfeletti, megmagyarázhatatlan dolgok és a kitalált lények. Élvezettel lapoztam Nemere István írásait, de a legnagyobb hatást Margit Sandemo Jéghegyek népe című 47 kötetes könyvsorozata gyakorolta rám, amit eddig háromszor olvastam el, a kedvenc részeimet többször is. Tele van kalanddal, romantikával és misztikummal, mégsem szakad el teljesen a valóságtól. Én is igyekeztem ilyen módon szőni a történetet. De meg kell említenem az Angyalok városát és az Odaátot is, melyeknek a megszokottól eltérő angyalábrázolásai szintén meghatározóak voltak számomra.

KNN: Valami személyes élmény is hatással volt rád, hisz a könyvet át meg átszövi a szerelem?
TCL: Nem kerültem intim kapcsolatba egy angyallal, ha erre gondolsz. (hangosan nevet) Alapvetően romantikus lélek vagyok, és mindig is szerettem "csöpögni" egy könyvön vagy egy filmen. Természetesen az érzelmek ábrázolásában felhasználtam a megélt és a megfigyelt tapasztalataimat, illetve hasznomra volt a beleérző képességem is.

KNN: Engem teljesen megráztak a könyvben a pokoljelenetek. Annak leírása. Amikor az egyetemen a középkor művészetéről és a román kori katedrálisok szörnyalakos, faragott oszlopfőiről tanultam, akkor a poklot pont ilyennek képzeltem el. Honnan merítettél inspirációt ennek megírásához? Teljesen kútfőből, vagy te is szembesültél hasonló vizuális élményekkel?
TCL: Nem emlékszem rá, hogy valamely poklot ábrázoló festmény vagy metszet olyan megrázó benyomást tett volna rám, de megeshet, hogy egyik-másik mégis mélyen beleivódott a tudatalattimba. Nem feledkeztem meg arról, hogy a bűnösök nem kéjutazáson vesznek részt az alvilágban, ugyanakkor szándékosan szerettem volna egy kis csavart vinni bele, elszakadni attól a sablontól, hogy az egész pokol egy iszonyatos hely, Lucifer pedig minden gonosz forrása. A könyvben leírt módon jelent meg a képzeletemben az alvilág, annak minden lényével, szépségével és csúfságával együtt. Filmszerűen peregtek az események a lelki szemeim előtt, nekem csupán papírra kellett vetnem őket.

KNN: Ronael, aki angyal, egyértelműen tiszta, jó szándékú, fegyelmezett és szigorú. Na és módfelett vonzó is. De elolvasva a könyvet, nekem utólag már nem is tűnt annyira annak. Ellenben meglepődtem Lucifer karakterén, mert egyértelműen gonoszként van beállítva mindenhol, itt azonban egy vonzó, csábító, esendő bukott angyal és férfi, és mindamellett nagyon szép is. Kérdésem az, hogy valóban úgy kell értelmezni, mint a minden emberben megbúvó jó és rossz énnek az ábrázolását?
TCL: Egyrészt szerettem volna elszakadni a sztereotípiáktól, miszerint minden angyal makulátlan, a pokol lakói pedig egytől egyig ocsmány, romlott lények. A szereplőim olyanok, mint a hagyma: ahogy haladunk előre a történetben, úgy kerül le róluk egy újabb réteg, és úgy kerül felszínre egy addig nem ismert tulajdonságuk, mozgatórugójuk. Másrészt igen, arra szerettem volna rávilágítani, hogy az előítéleteinket félretéve vegyük észre, hogy nem kizárólag jó vagy csak rossz lehet valaki, és ne egy skatulya alapján ítéljük meg a másikat, hanem legyünk hajlandóak mélyebbre látni.

KNN: Miben más ez a Publionál megjelenő új kiadás, mint a régi? Mit dolgoztál át benne? Esetleg a borító is változik? Mivel kapnak többet az olvasók, mint korábban?
TCL: Mindenekelőtt egy kis magyarázattal szeretnék szolgálni arra, hogy miért nem egy új regénnyel jelentkezem. Ennek egészen egyszerű oka van: A Lámpás nyomában megjelenése után nem sokkal már a második gyermekemet hordtam a szívem alatt, közben végig dolgoztam, és egyszerűen sem időm, sem erőm nem maradt a könyvem népszerűsítésére. Utólag kicsit elkapkodottnak is találtam az első kiadást, ezért sem reklámoztam, hanem javított kiadásban gondolkodtam. Mivel a lányom nem volt olyan készséges partner művészi ambícióim egyengetésében, mint korábban a fiam, ezért csúsztam a csiszolgatással. Annak idején nem volt szakmai segítségem, ezúttal viszont több tapasztalt író is hasznos tanácsokkal látott el. Az ő javaslataik és az olvasóim visszajelzései alapján két fejezetet kivettem a könyvből, illetve a lényegüket beépítettem az előző fejezetekbe, így a javított kiadást olvasóknak egy még dinamikusabb történetben lesz részük. Akik ezt vásárolják meg, azoknak a honlapomon keresztül lehetőségük van igényelni a könyvből kimaradt bónuszjeleneteket. A borító is megújult: a központi eleme továbbra is a Lámpás grafikája maradt, de mellé rákerült az angyal képe is.

KNN: Picit rólad is kérdeznék most. Tudom, hogy a család mellett intenzíven blogolsz, interjúkat készítesz és könyvajánlókat is írsz. Most én is azt kérdezem, amit tőlem szoktak. Hogyan osztod be az idődet, hogy mindenre jusson? Reménybeli és jövőbeli íróknak szolgálva jó tanáccsal. A szerző blogját itt találjátok. http://tclang.blog.hu
TCL: Néha nagyon jól jönne egy olyan időnyerő nyaklánc, amilyen Hermione Grangernek is van, de alapvetően azt vallom, hogy az anyák a legjobb időmenedzserek. Persze elengedhetetlen egy olyan társ is, aki nem nevet ki, nem néz csodabogárnak, hanem támogat a céljaid elérésében. Nagy szerencsémre nekem ilyen van. Most viszonylag könnyű helyzetben vagyok, mivel babázás mellett "csak" az otthoni teendők hárulnak rám. Napközben megpróbálok akkor dolgozni a gépen, amikor a lányom alszik, és igyekszem az üresjáratokat is kihasználni. Zömében ekkor készülnek a DIY projektjeim is.

KNN: Mik a további terveid most, hogy az új kiadás az új, gyönyörű borítóval megjelent? Lesz folytatása, A Lámpás nyomában 2? Vagy teljesen új írói terveid vannak?
TCL: Sokan jelezték, hogy szívesen olvasnának még Ronaelről és Sarah-ról, de többen kíváncsiak lettek volna Lucifer és Lilith történetére is, úgyhogy elképzelhetőnek tartom a folytatást vagy a spin-offot. Mindazonáltal már korábban belefogtam egy hasonló stílusú regénybe, amiben teljesen új karaktereket sorakoztatok fel. Szeretném befejezni, illetve a fiam "rendelt" egy mesekönyvet, amivel lehet, előbb fogok jelentkezni. És ezeken felül is lapul még pár könyvre elegendő ötlet a fejemben.

KNN: Köszönöm a részletes válaszokat. Tudom, hogy nemsokára újból életed egyik legszebb szerepére készülsz. A család újabb bővülése után várható, hogy jövő évben találkozhatnak veled személyesen is az olvasók egy irodalmi fesztivál, könyvbemutató keretein belül? Ha igen, esetleg hol? Mert én szívesen elmennék.
TCL: Idén ősszel szerettem volna tartani egy író-olvasó találkozót a szülővárosomban, de több ok miatt is a jövő évre csúszik a rendezvény, az egyik éppen a harmadik gyermekem érkezése. A többi rendezvény még képlékeny. Természetesen addig is örömmel fogadom a felkéréseket, és az összeszokás után igyekszem eleget tenni mindnek. Köszönöm szépen a kérdéseket!

Én is köszönöm szépen az interjút.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A magyar (nép) mese napja, megteremtője: Benedek Elek és A só meséje

Életem egyik legnagyobb élménye, példaképe Benedek Elek  (Kisbacon, 1859. szeptember 30.- Kisbacon, 1929. augusztus 17.) magyar író, újságíró, országgyűlési képviselő életműve. Születésének 106. évfordulóján emlékezzünk meg mi is róla. Eszmélésem, amelynek fontos részei voltak a népmesék, úgy három-négy éves koromra tehető, amikor a szüleim, nagyszüleim felolvasásban hallgattam a meséket, amelyeket írt. Később, amikor hat évesen már magam is ismertem a betűket, rongyosra olvastam az otthon lévő mesegyűjteményeit, ráadásul iskolánk falán ott volt kitéveaz arcképe . Nekem ő volt a "jóságos Elek apó" a nagyapák archetípusa. Álmodozásaim közben oda-oda néztem órán is, minduntalan történetein és varázslatos személyiségén gondolkoztam, amit nekem és más gyerekeknek, osztálytásaimnak is jelentett. Olyan klasszikusai, mint a Hammas Gyurka, A hazug legény, A szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack, a Furulyás Palkó, A béka-királykisasszony, a Csali mese, A csillagszemű juhász, A pel…

Magyar szecesszió, Lechner Ödön

Copyright © 2015. artificium-artis.blogspot.comA szöveg semmilyen részlete nem használható fel a szerző engedélye nélkül! Lechner Ödön  (1845. Augusztus 27, Pest – 1914. Június 10, Budapest) a tizenkilencedik és huszadik század fordulójának legkiemelkedőbb magyar építésze. Két kulcskifejezéssel szoktuk őt jellemezni: a nemzetiépítőstílus kifejezője vagy a magyaros szecesszió kitalálója vagy atyja, ahogy előszeretettel nevezik sok szakkönyvben.
Általánosságban úgy jellemezhetjük, hogy alkotó évei kezdetén historikus és eklektikus stílusban tervezett, majd a modernebb önkifejezést tartotta szem előtt és az egyéni formanyelv kialakítására törekedett. A teljesség igénye nélkül, lévén, hogy szövegünk tananyag, szeretnénk a legfontosabb, vagy érdekesebb műveit megemlíteni, a historizálásból kiszabadult kezdetektől, a már-már art decoba hajló későszecessziós példákig.
A történeti stílusok elhagyásával Lechner Ödön a népművészetből átvett ornamentális motívumokat kezdte el használni. Egyes indus…

Art Nouveau, Jugendstil, Szecesszió, Wiener Werkstätte

Copyright © 2015. artificium-artis.blogspot.com  
A szöveg semmilyen részlete nem használható fel a szerző engedélye nélkül!
Art Nouveau
Az Art Nouveau Európából ered és elsősorban Franciaországból, ahogy a neve is tükrözi. Egyetemesen kialakuló stílusról van szó, amely elsősorban az 1880-as évekhez köthető, e kontinens több országában jelen van és jelentése új művészet. Ihletője az Arts and Crafts mozgalom, lényege pedig az, hogy eltávolodik a historizmustól és egy teljesen új, modern irányvonalat képvisel. Az Art Nouveau nemzetközi stílus, így szinte minden országban, ahol ebben a szellemben alkottak, építkeztek, megvan rá a megfelelő elnevezés.
Az Art Nouveau kifejezés magába foglal egyfajta nemzetközi filozófiát is, művészeti stílust az építészetben és az alkalmazott művészetekben. Az irányzat valódi időtartama 1890 és 1910 közé tehető. Franciaországban Artnouveau-nak, új művészetnek, NémetországbanJugendstil-nek, ifjú, fiatal stílusnak, Olaszországban Stile floreale-nak, azaz virágos…