Ugrás a fő tartalomra

Gerda Green: Fenevadak Erdélyben részlet


Publio Kiadó 2015. ISBN: 978 -963-397-699-9 Minden jog fenntartva!!!


A könyv megrendelhető: http://publioboox.com/gerdagreen


Megérkeztek a villa elé. Egy pompás kertben találták magukat, amelyet buja délszaki növényekkel ültettek tele. A baluszteres erkélyekre és az emeleteket összekötő átjárókra felfuttatott trombitafolyondár virágai sárga és mély narancssárga színekben pompáztak. Az ágyásokat hófehér liliomok borították be, bódító illattal megtöltve a csillagos nyáréjszaka levegőjét. A kertben a fák többsége pinea volt, de látott paratölgyeket, libanoni cédrusokat és odébb fügefákat. A növények töve kis reflektorokkal volt megvilágítva és Olga a szeme sarkából látta, hogy babérfák is díszelegnek a különleges növények sorában. Az ágyások viszont fűszernövényektől illatoztak, amelyek közül a kakukkfüvet, a rozmaringot és a mentát tudta megkülönböztetni.
Ebből arra következtetett, hogy a kert és a ház déli fekvésű lehet. Valamint, hogy szélvédett helyen áll, és hogy a növények bőven kapnak vizet ahhoz, hogy ilyen bujaságban növekedhessenek mindenhol. Valamint, hogy az eredeti tulajdonos, vagy tulajdonosok nagy rajongói lehettek a mediterrán kultúrának. A villa eredetileg egy XIX. századi kastély volt, ahova valaha lovas kocsin hajthattak be a vendégek. A kétkaréjú út a főbejárat előtt futott össze és sárga murvával volt felszórva, ami csikorgott az autók kereke alatt. Olga a díszesen kivilágított bejárat elé lépett és ekkor látta, hogy a vendégeket elegáns főkomornyik várja a kezében egy vendéglistával. Mikor odaért, Olga bemondta a nevét, a férfi kipipálta és így belépést nyert a kitárt, kétszárnyú üvegajtón át a pompás előcsarnokba.
Olgát lenyűgözte az elegancia, ami körülvette. Lazacszínű márványlapokkal burkolták a padlót, ameddig a szem ellátott. A nagy, kör alakú csarnok falait pompás márvány pilaszterekkel borították be, melyeket aediculák tagoltak, a fülkékben klasszicista szobrok másolatai álltak. A római Pantheonra emlékeztető tér tetején viszont nem opeion volt, hanem egy hatalmas kristálycsillár. A csiszolt kristályok megnövelték a fényt és megvilágították a vendégek arcát. A térre boruló kupola kis kazettáit is fényvisszaverőkkel díszítették. Olyanok voltak, mint a diszkó gömbökön a tükröcskék, de szögletes változatban. Az apró tükrökből álló négyszögek a csillár fényét ezerszeresre növelték, így olyan káprázatos színek és fények voltak a teremben, hogy Olgának hunyorognia kellett.
A nagy, lekerekített ablakokat díszítő, két oldalra kötött halványkék selyemfüggönyök között bevilágított a lemenő nap és ezektől a meleg fényektől a nyomozólány egy ragyogó gömbben érezte magát. Olyan volt, mint a fényes szappanbuborék, amely a szivárvány színeit mutatják meg egy pillanatra. Mire a szeme megszokta a káprázatot, végre megfigyelhette, hogy a vendégek mindegyike jelmezt és álarcot visel.
A pincérek italokat szolgáltak fel, de Olga a méregdrága pezsgőt, egy óvatlan pillanatban, amikor senki nem figyelt, a szobanövényre öntötte. Telefonálni nem tudott, mert mindenkinek le kellett adnia a mobilját a bejáratnál és cserébe egy ruhatári bilétához hasonló fémcímkét kapott, amit a ruhájához illő kis táskába rejtett. Hiába kereste Heroldot, egyelőre nem találta sehol és el nem tudta képzelni, hogy hol lehet.
Körülnézett a jelmezes figurák között, volt ott Michelin babának öltözött ember, szexi, hófehér mini ruhás doktornő, orvosi felszereléssel és sztetoszkóppal. Drakula, Frankenstein, Dalí a festő, pincér, halárus, sellőlány, egy rettenetes bohóc, aki Olgából félelmet váltott ki, mert annyira maszkszerű volt az egyébként festett arca. Voltak még királyok, hercegnők, atléták, lovasok, műlovarnők, barokk zenészek hosszú fehér parókákkal, Madame Pompadour égő vörös, habos-fodros ruhában, felpolcolt keblekkel, nagy frizurával, szépségtapasszal a szája fölött és piros tolldíszes kézi maszkkal. A leginkább elképesztő jelmezt egy olyan alak hordta, akiről nem lehetett eldönteni, hogy nő vagy férfi. A testét egy leginkább zöld vízi növényzetre emlékeztető, apró göbökből álló ruházat fedte. A figura olyan volt, mint aki magára öltötte egy teljes tó élénkzöld békalencséjét, igazán lenyűgöző volt. Olyan, akiről nem tudta levenni a szemét, akármennyire is kényszerítette magát erre.
A szemhéja is tele volt ragasztva vele, a száját és a fejét is mindenhol ez borította. Próbálta nem túl feltűnően figyelni, de amikor az alak egy pohár pezsgőért nyúlt, akkor Olga, aki közben leült egy szófára, észrevett valami teljesen szokatlant. A békalencse ruhájúnak a hóna alatt, az alkarjánál kicsit megbomlott a jelmez és ott nem egy egészséges test bukkant elő, bőrrel és hússal, hanem csak kiszáradt sötétvörös inak. Mint a régi orvosi könyvekben az izmokat és inakat szemléltető színes rajzokon. A nyomozólány hátán futkározott a hideg.
Ebben a pillanatban odalépett hozzá egy Zorro ruhás, magas férfi és a következőt mondta:
-         Kedves Segnorita, hadd mutatkozzam be önnek. Zorro vagyok, és ha táncra kerül a sor, remélhetem, hogy felvesz a táncrendjébe? – és mélyen meghajolt.
-         Hát persze – nevetett Olga és kivett egy kis táncrendet a táskájából. – Szóval Zorro. Az első tánc argentin tangó lesz, megfelel önnek?  - kérdezte.
-         Természetesen hölgyem, ha javasolhatom, menjünk be a táncterembe – mondta Zorro.
-         Egy pillanat, el kell intéznem valamit – mondta Olga, megsejtve, hogy valami izgalmas kaland veszi kezdetét. – Kedves Zorro kérem a telefonja bilétáját.
-         Minek?
-         Csak adja ide, majd meglátja – felelt Olga és odaintette az egyik pincért. – Lenne szíves idehozni a telefonjainkat a bilétáinkért cserébe? – kérdezte az elegánsan öltözött felszolgáló embertől.
-         Hölgyem ez sajnos lehetetlen, a szabályaink tiltják ezt – mondta nagyon határozottan, de udvarisan a pincér.
-         És van esetleg valami, amivel a szabályokat áthághatnánk? –kérdezte csábos mosoly kíséretében Olga, aki átnyújtott egy tízezrest a markába zárva a férfinak.
-    Meglátom, hogy mit tehetek hölgyem – felelt a pincér és tíz perc múlva már ott volt a telefonokkal. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A magyar (nép) mese napja, megteremtője: Benedek Elek és A só meséje

Életem egyik legnagyobb élménye, példaképe Benedek Elek  (Kisbacon, 1859. szeptember 30.- Kisbacon, 1929. augusztus 17.) magyar író, újságíró, országgyűlési képviselő életműve. Születésének 106. évfordulóján emlékezzünk meg mi is róla. Eszmélésem, amelynek fontos részei voltak a népmesék, úgy három-négy éves koromra tehető, amikor a szüleim, nagyszüleim felolvasásban hallgattam a meséket, amelyeket írt. Később, amikor hat évesen már magam is ismertem a betűket, rongyosra olvastam az otthon lévő mesegyűjteményeit, ráadásul iskolánk falán ott volt kitéveaz arcképe . Nekem ő volt a "jóságos Elek apó" a nagyapák archetípusa. Álmodozásaim közben oda-oda néztem órán is, minduntalan történetein és varázslatos személyiségén gondolkoztam, amit nekem és más gyerekeknek, osztálytásaimnak is jelentett. Olyan klasszikusai, mint a Hammas Gyurka, A hazug legény, A szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack, a Furulyás Palkó, A béka-királykisasszony, a Csali mese, A csillagszemű juhász, A pel…

Magyar szecesszió, Lechner Ödön

Copyright © 2015. artificium-artis.blogspot.comA szöveg semmilyen részlete nem használható fel a szerző engedélye nélkül! Lechner Ödön  (1845. Augusztus 27, Pest – 1914. Június 10, Budapest) a tizenkilencedik és huszadik század fordulójának legkiemelkedőbb magyar építésze. Két kulcskifejezéssel szoktuk őt jellemezni: a nemzetiépítőstílus kifejezője vagy a magyaros szecesszió kitalálója vagy atyja, ahogy előszeretettel nevezik sok szakkönyvben.
Általánosságban úgy jellemezhetjük, hogy alkotó évei kezdetén historikus és eklektikus stílusban tervezett, majd a modernebb önkifejezést tartotta szem előtt és az egyéni formanyelv kialakítására törekedett. A teljesség igénye nélkül, lévén, hogy szövegünk tananyag, szeretnénk a legfontosabb, vagy érdekesebb műveit megemlíteni, a historizálásból kiszabadult kezdetektől, a már-már art decoba hajló későszecessziós példákig.
A történeti stílusok elhagyásával Lechner Ödön a népművészetből átvett ornamentális motívumokat kezdte el használni. Egyes indus…

Art Nouveau, Jugendstil, Szecesszió, Wiener Werkstätte

Copyright © 2015. artificium-artis.blogspot.com  
A szöveg semmilyen részlete nem használható fel a szerző engedélye nélkül!
Art Nouveau
Az Art Nouveau Európából ered és elsősorban Franciaországból, ahogy a neve is tükrözi. Egyetemesen kialakuló stílusról van szó, amely elsősorban az 1880-as évekhez köthető, e kontinens több országában jelen van és jelentése új művészet. Ihletője az Arts and Crafts mozgalom, lényege pedig az, hogy eltávolodik a historizmustól és egy teljesen új, modern irányvonalat képvisel. Az Art Nouveau nemzetközi stílus, így szinte minden országban, ahol ebben a szellemben alkottak, építkeztek, megvan rá a megfelelő elnevezés.
Az Art Nouveau kifejezés magába foglal egyfajta nemzetközi filozófiát is, művészeti stílust az építészetben és az alkalmazott művészetekben. Az irányzat valódi időtartama 1890 és 1910 közé tehető. Franciaországban Artnouveau-nak, új művészetnek, NémetországbanJugendstil-nek, ifjú, fiatal stílusnak, Olaszországban Stile floreale-nak, azaz virágos…