Ugrás a fő tartalomra

Gerda Green: Fenevadak Erdélyben részlet

Gerda Green: Fenevadak Erdélyben, grafika és borító: Nyári Eszter. Kiadó: Publio Kiadó, 2015. április 15. Minden jog fenntartva! Rendelhető: http://publioboox.com/gerdagreen

A könyv megrendelhető: http://publioboox.com/gerdagreen


Herold szolid eleganciával öltözött, hosszú, feltűrt ujjú inget vett fel, hosszú nyári nadrágot és bőrcipőt, az olasz férfiak stílusában. A nyár most hűvös volt és különben sem szerette a póló–térdnadrág kombinációt. Jó helyre hívta meg a lányt, a Kossuth Lajos utca egyik patinás családi cukrászdájába, az Auguszt cukrászdába, ahol a süteményeket generációról generációra szálló, titkos családi receptek szerint készítették. Leült egy márványlapos asztalhoz ahonnan jó rálátása nyílt a belépőkre.
A lány öt perc késéssel érkezett. Öltözéke nem volt drágának mondható, de választékos. Vékony anyagú, lazacszínű blúz volt rajta, könnyű bézs kardigánnal és egy hosszabb, virágmintás szoknya, fehér, arannyal díszített, magas sarkú szandállal. Hatalmas, fehér táska volt nála, amit könyökhajlatából lógatva hordott, korunk fiatal lányaihoz hasonlóan. Kezet nyújtott Heroldnak.
-         Kozár Léna vagyok. De szólíts csak egyszerűen Lénának – mondta lazán.
-         Én meg Szepesi Herold.
Herold udvariasan felállt, kezet nyújtott, majd kihúzta a széket Lénának. Most látta csak, hogy milyen hamvasan fiatal a maga huszonkét évével hozzá képest, aki április tizedikén töltötte a negyvenet. A bőre, mint a márvány, leomló, természetesen szőke haja a vállát verdeste, szeme sötét, már-már olívzöldbe hajló árnyalatú volt, mint az extra szűz olajak, szája dúsan és nedvesen csillogott. Nagyon kívánatos volt. Érezte, hogy ott lent megmerevedik, maga sem akarta elhinni, de így volt. Amennyiben nem lett volna úriember, legszívesebben rávetette és magáévá tette volna itt a cukrászda márványasztalán.
-         Mit szeretnél? – kérdezte.
-         Gyümölcsrizst és egy teát.
-         Rendben – szólt Herold és intett a pincérnőnek, aki ott termett. Leadta a rendelést.
-         Mit tanulsz? – kérdezte a lányt.
-         A Corvinus egyetemre járok gazdálkodási és menedzsment szak alapképzésére, majd mesterszakra is szeretnék menni.
-         Mikor kezdted a tanulmányaidat?
-         Tavaly.
-         A családoddal élsz Budapesten? – faggatta tovább.
-         Nem, ők vidéken vannak, Baján. Már csak anyukám él, az öcsémet neveli, aki tizenhat éves. Albérletben lakom néhány tankör társammal.
-         És elengedett egy ilyen szép lányt a bűnös nagyvárosba?
-         Muszáj volt neki – nevetett Léna és akkor láthatóvá vált hibátlan gyöngysor-szerű fogsora. A gyümölcsrizst eszegette és Heroldnak eszébe jutott, milyen jó volt egyetemistának lenni. Hirtelen gyöngédséget érzett a lány iránt és hullámokban tört rá az érzés, hogy ágyba vinné.
-         Ezután mit szeretnél csinálni? Sétáljunk egyet? – kérdezte.
-         Rajtad múlik – mondta a lány sejtelmesen.
A cukrászdából kisétáltak a Kossuth Lajos utcára, onnan a Ferenciek terére, majd ki a Duna-partra és a korzóra. Közben kimelegedett az idő, Léna levette a kardigánját és addig Herold fogta a táskáját. A lazacszínű vékony blúzon keresztül kiütköztek a lány gyönyörű mellei, kicsit széles bordái és karcsú dereka. Észveszejtően vonzó volt. Enyhe nyári szellő fújdogált és meg-meg emelte lágy hajtincseit és szoknyája fodrait. Herold számára a lány, Botticelli Vénuszához volt hasonló és érezte, hogy kezdi elveszteni az eszét. Léna odafordult hozzá és mosolyogva kérdezte:

-        Akarsz szeretkezni velem? 
-        
-         Hát persze! – mondta kellemes meglepetéssel a hangjában Herold.
-         Igen, de az albérletbe nem mehetünk, a többiek is otthon vannak.
-         Nem utaztak haza a nyári szünetre?
-         Á nem, van, aki Pesten dolgozik, pénzt gyűjt a következő tanévre.
-         Én tudok egy helyet. Az egyik barátom egy évre Rómába utazott kutatói ösztöndíjjal és nálam hagyta a lakása kulcsát. Megkért, hogy időnként nézzek rá és ápoljam a szobanövényeit.
-         Rendben, menjünk oda – mondta Léna és megcsókolta Heroldot.
Meglepően jól csókolt, mint aki nem ma csinálja először. De Heroldnak nagyon jól esett, vadul viszonozta.
-         Talán sétáljunk fel a Lánchídon át a Várba, ott van a barátom lakása.

-         Remek, menjünk – mondta Léna és önfeledten nevetett. Olyan fiatal, olyan hamvasan szép volt, amilyen csak egy huszonéves lány lehet.
40 embernek tetszik a blogon! 
Köszönjük!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A magyar (nép) mese napja, megteremtője: Benedek Elek és A só meséje

Életem egyik legnagyobb élménye, példaképe Benedek Elek  (Kisbacon, 1859. szeptember 30.- Kisbacon, 1929. augusztus 17.) magyar író, újságíró, országgyűlési képviselő életműve. Születésének 106. évfordulóján emlékezzünk meg mi is róla. Eszmélésem, amelynek fontos részei voltak a népmesék, úgy három-négy éves koromra tehető, amikor a szüleim, nagyszüleim felolvasásban hallgattam a meséket, amelyeket írt. Később, amikor hat évesen már magam is ismertem a betűket, rongyosra olvastam az otthon lévő mesegyűjteményeit, ráadásul iskolánk falán ott volt kitéveaz arcképe . Nekem ő volt a "jóságos Elek apó" a nagyapák archetípusa. Álmodozásaim közben oda-oda néztem órán is, minduntalan történetein és varázslatos személyiségén gondolkoztam, amit nekem és más gyerekeknek, osztálytásaimnak is jelentett. Olyan klasszikusai, mint a Hammas Gyurka, A hazug legény, A szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack, a Furulyás Palkó, A béka-királykisasszony, a Csali mese, A csillagszemű juhász, A pel…

Magyar szecesszió, Lechner Ödön

Copyright © 2015. artificium-artis.blogspot.comA szöveg semmilyen részlete nem használható fel a szerző engedélye nélkül! Lechner Ödön  (1845. Augusztus 27, Pest – 1914. Június 10, Budapest) a tizenkilencedik és huszadik század fordulójának legkiemelkedőbb magyar építésze. Két kulcskifejezéssel szoktuk őt jellemezni: a nemzetiépítőstílus kifejezője vagy a magyaros szecesszió kitalálója vagy atyja, ahogy előszeretettel nevezik sok szakkönyvben.
Általánosságban úgy jellemezhetjük, hogy alkotó évei kezdetén historikus és eklektikus stílusban tervezett, majd a modernebb önkifejezést tartotta szem előtt és az egyéni formanyelv kialakítására törekedett. A teljesség igénye nélkül, lévén, hogy szövegünk tananyag, szeretnénk a legfontosabb, vagy érdekesebb műveit megemlíteni, a historizálásból kiszabadult kezdetektől, a már-már art decoba hajló későszecessziós példákig.
A történeti stílusok elhagyásával Lechner Ödön a népművészetből átvett ornamentális motívumokat kezdte el használni. Egyes indus…

Art Nouveau, Jugendstil, Szecesszió, Wiener Werkstätte

Copyright © 2015. artificium-artis.blogspot.com  
A szöveg semmilyen részlete nem használható fel a szerző engedélye nélkül!
Art Nouveau
Az Art Nouveau Európából ered és elsősorban Franciaországból, ahogy a neve is tükrözi. Egyetemesen kialakuló stílusról van szó, amely elsősorban az 1880-as évekhez köthető, e kontinens több országában jelen van és jelentése új művészet. Ihletője az Arts and Crafts mozgalom, lényege pedig az, hogy eltávolodik a historizmustól és egy teljesen új, modern irányvonalat képvisel. Az Art Nouveau nemzetközi stílus, így szinte minden országban, ahol ebben a szellemben alkottak, építkeztek, megvan rá a megfelelő elnevezés.
Az Art Nouveau kifejezés magába foglal egyfajta nemzetközi filozófiát is, művészeti stílust az építészetben és az alkalmazott művészetekben. Az irányzat valódi időtartama 1890 és 1910 közé tehető. Franciaországban Artnouveau-nak, új művészetnek, NémetországbanJugendstil-nek, ifjú, fiatal stílusnak, Olaszországban Stile floreale-nak, azaz virágos…