Ugrás a fő tartalomra

Gerda Green: Fény és förtelem részlet

Gerda Green: Fény és förtelem, Publio Kiadó. Minden jog fenntartva. 2014. Borító és illusztrációk: Bölecz Lilla.
A könyv megrendelhető: http://publioboox.com/gerdagreen
Jánossy Alfréd irodája, ha lehet, még a korábbinál is kopottabb és szürkébb volt. A több évtizedes dohányfüst besötétítette a falakat, a szürke műanyag redőnyökön keresztül ferdén esett be a fény. Minden sivár volt, poros és kiábrándító. Amikor Olga Herolddal korábban, baráti megbeszélésen járt ott, fel sem tűnt neki, hogy milyen barátságtalan környezetben dolgozik Alfréd. Most is komor volt, ami nem is csoda, hiszen ez a munka fásulttá tette, hiába várta őt otthon gömbölyded felesége és két szép szőke kislánya. Olgát újból és újból kikérdezte, de mivel a korábbinál részletesebb választ nem kapott, kénytelen volt őrizetbe venni. Annyira fáradt volt, hogy tiltakozni sem volt ereje.
A kapitány sejtette, hogy ki a valódi gyilkos, de nem árulta el. Ha a lány a bűnös, akkor a társadalmat védte meg, ha nem, akkor őt védte meg a bűnözőktől.

Olga kis magánzárkájában leomlott a priccsre, és teljesen zsibbadtan nyúlt el a fáradtságtól. Mindig úgy képzelte, hogy a cellákban csótányok és patkányok nyüzsögnek, mint a régi, kosztümös filmekben, nedves és penészes a fal, és valahonnan mindig csepeg a víz. A valóság azonban ezzel ellentétes volt. Ugyan barátságtalan volt a helyiség, de a zöld olajfestékkel lekent falak, a meleg takaró, a klóros fertőtlenítő szaga mély álomba bódította.
Először azt álmodta, hogy a régi iskolája folyosóján van, ahol mosolyogva szembejönnek vele régi osztálytársai. Hogy a hátsó lépcsőház csigalépcsőjén lecsúszik az alagsorba, három emeleten keresztül, ahogy ezt régen számtalanszor megtette. Kedvére ivott a falra szerelt kút friss vízéből. Olyan biztonság és boldogságérzet öntötte el, hogy egyből leizzadt álmában a jóleső érzéstől.

Utána a jelenlegi helyzete bekúszott a tudatalattijába és álmát nyomasztó, menekülő rohanások és bezártság tarkították, amikor egyszer csak a három emelet magasságban bezárt Olgát az ablakra szerelt rácson keresztül egy édes, barna kislány, a jövendőbeli lánya próbálta kimenteni. A járdáról elrugaszkodva a kislány fel-fel szökkent a harmadikra az ablakához és kinyújtotta feléje a kezét, hogy elkaphassa, és szökjön meg vele. Édes, mosolygós, bizalomgerjesztő arca meglágyította a szívét, és úgy érezte, akár a világ végére is elszökne ezzel a lánykával, ölelné, puszilná, babusgatná, mint azt a kishúgot, akire születése óta vágyakozott. 
A fojtogató tudat azonban, hogy be van ide zárva, felébresztette. Szemébe világított a halvány, kékes lámpafény, ami a börtön folyosóján derengett. Akkor ébredt rá, hogy nem otthon van és halkan zokogni kezdett, miközben az idegen szagú párnába fúrta a fejét. Hálát adott az istennek, hogy a zárkában egyedül van, de azért a lelke mélyén vágyott bárkire, akinek szívesen elpanaszolhatta volna a bánatát. Herold hetekkel ezelőtt eltűnt az életéből, és amióta az ellenük küldött bérgyilkossal megküzdöttek, hírét-hamvát se hallotta, és nem is látta.
Amikor reggel felébredt a cellában, értesítették, hogy látogatója jött a beszélőre. Ha tudta volna, hogy Karolina az, akkor le sem megy, de amikor meglátta bűnbánó arcát, akkor megnyugodott.
Drága Olgám, igazán nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél, szégyellem magam miatta.
Sose bánd, legalább van időm elgondolkodninevetett Olga.Csak azt nem értem, hogy mi a fenét kerestél az irodámban, és miért rejtetted oda azt a dobozt éjnek idején?
A helyzet az, hogy semmire nem emlékszem. Addig még dereng valami, hogy a parti alatt odamentem az italos asztalhoz, és Leonóra megkínált valamivel, aminek elég furcsa íze volt. Valamit dörmögött a fülembe, vagy inkább vernyákolt a kellemetlen macskahangján, utána meg teljes lett a filmszakadás. Alkalmi ruhámban a megvetett ágyamon, otthon ébredtem fel, de hogy mikor és miképpen kerültem haza, azt nem tudnám megmondani.
Gyakran megkínál itallal? Azaz úgy értem, szokott neked munka közben is kávét, ásványvizet, vagy egyebet hozni?
Jaj, hát persze, nagyon kedves. Mindig megkérdezi, hogy szomjas vagyok-e?
Igen, de úgy értem, minden esetben kitöltve hozza az innivalókat, azaz odanyújtja pohárban, csészében vagy bögrében?
Igen, nagyon figyelmes velem, hisz én vagyok az idősebb Miért, mi ezzel a baj?
Hát éppenséggel az, hogy akár valamit bele is tölthet. Erre nem gondoltál?
Erre egyáltalán nem, ez eddig eszembe sem jutott, de most, ahogy mondod
Na erről van szó, ezek szerint valamit beleönt az italodba, valami kábítószert, amivel irányít, és akaratodon kívül azt csinálsz, amit diktál neked. Szerintem ez a legújabb kábítószer az Ördög lehelete, vagyis a bűnözők által használt anyag, ami az áldozatot teljesen döntésképtelenné teszi.
Jaj istenem, ez nekem eszembe sem jutott.
Drága Karolinám, nagyon szépen kérlek, hogy vigyázz magadra, és ne fogadj el semmit Leonórától. Tönkre fog tenni, halálra dolgoztat, kábítószerez, dirigál, inkább menj el szabadságra.
Kénytelen vagyok dolgozni, mert soha nincs benn a cégnél, tudod, hogy folyton a férfiak igényeit szolgálja ki, és velem intéztet el mindent. És kell a pénz.
Jó, rendben van, de a saját italaidat idd, és a saját ételeidet edd, amit egy percre se hagyj felügyelet nélkül.
Vigyázz te is magadra, Olga.
Te vigyázz magadra, én most itt a fogdában viszonylag biztonságban vagyok.
Szeretettel megölelték, megpuszilták egymást, és a lány nem is sejtette, hogy utoljára. Amikor Olga úgy gondolta, hogy most már nyugodtan visszavonulhat a cellájába, nézheti az ócska kis színes tévét, és eheti a pocsék börtönkosztot, akkor jelentették, hogy újabb látogatója jött, de nem kell érte kifáradnia. Rövidesen nyílt a nehéz fémajtó és Jánossy Alfréd kíséretében megjelent Mantskovits Kristóf, a CÉG jogásza. A nyomozó próbált kedélyes lenni:
Nézze, kedves Olga, kit hoztam magának, szívesen ellátja a képviseletét.
Ne kedvesezzen, hadnagy, súlyosan csalódtam magában. Miközben mindenben segítek a rendőrségnek, ide juttat, amikor teljesen ártatlan vagyok. Menjen, nem is akarom látni.

Ez 77 embernek tetszik itt a blogon! 
29-en osztották meg a facebookon! 
Köszönjük! 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Magyar szecesszió, Lechner Ödön

Copyright © 2015. artificium-artis.blogspot.comA szöveg semmilyen részlete nem használható fel a szerző engedélye nélkül! Lechner Ödön  (1845. Augusztus 27, Pest – 1914. Június 10, Budapest) a tizenkilencedik és huszadik század fordulójának legkiemelkedőbb magyar építésze. Két kulcskifejezéssel szoktuk őt jellemezni: a nemzetiépítőstílus kifejezője vagy a magyaros szecesszió kitalálója vagy atyja, ahogy előszeretettel nevezik sok szakkönyvben.
Általánosságban úgy jellemezhetjük, hogy alkotó évei kezdetén historikus és eklektikus stílusban tervezett, majd a modernebb önkifejezést tartotta szem előtt és az egyéni formanyelv kialakítására törekedett. A teljesség igénye nélkül, lévén, hogy szövegünk tananyag, szeretnénk a legfontosabb, vagy érdekesebb műveit megemlíteni, a historizálásból kiszabadult kezdetektől, a már-már art decoba hajló későszecessziós példákig.
A történeti stílusok elhagyásával Lechner Ödön a népművészetből átvett ornamentális motívumokat kezdte el használni. Egyes indus…

Art Nouveau, Jugendstil, Szecesszió, Wiener Werkstätte

Copyright © 2015. artificium-artis.blogspot.com  
A szöveg semmilyen részlete nem használható fel a szerző engedélye nélkül!
Art Nouveau
Az Art Nouveau Európából ered és elsősorban Franciaországból, ahogy a neve is tükrözi. Egyetemesen kialakuló stílusról van szó, amely elsősorban az 1880-as évekhez köthető, e kontinens több országában jelen van és jelentése új művészet. Ihletője az Arts and Crafts mozgalom, lényege pedig az, hogy eltávolodik a historizmustól és egy teljesen új, modern irányvonalat képvisel. Az Art Nouveau nemzetközi stílus, így szinte minden országban, ahol ebben a szellemben alkottak, építkeztek, megvan rá a megfelelő elnevezés.
Az Art Nouveau kifejezés magába foglal egyfajta nemzetközi filozófiát is, művészeti stílust az építészetben és az alkalmazott művészetekben. Az irányzat valódi időtartama 1890 és 1910 közé tehető. Franciaországban Artnouveau-nak, új művészetnek, NémetországbanJugendstil-nek, ifjú, fiatal stílusnak, Olaszországban Stile floreale-nak, azaz virágos…

A magyar (nép) mese napja, megteremtője: Benedek Elek és A só meséje

Életem egyik legnagyobb élménye, példaképe Benedek Elek  (Kisbacon, 1859. szeptember 30.- Kisbacon, 1929. augusztus 17.) magyar író, újságíró, országgyűlési képviselő életműve. Születésének 106. évfordulóján emlékezzünk meg mi is róla. Eszmélésem, amelynek fontos részei voltak a népmesék, úgy három-négy éves koromra tehető, amikor a szüleim, nagyszüleim felolvasásban hallgattam a meséket, amelyeket írt. Később, amikor hat évesen már magam is ismertem a betűket, rongyosra olvastam az otthon lévő mesegyűjteményeit, ráadásul iskolánk falán ott volt kitéveaz arcképe . Nekem ő volt a "jóságos Elek apó" a nagyapák archetípusa. Álmodozásaim közben oda-oda néztem órán is, minduntalan történetein és varázslatos személyiségén gondolkoztam, amit nekem és más gyerekeknek, osztálytásaimnak is jelentett. Olyan klasszikusai, mint a Hammas Gyurka, A hazug legény, A szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack, a Furulyás Palkó, A béka-királykisasszony, a Csali mese, A csillagszemű juhász, A pel…