Ugrás a fő tartalomra

Grafikatörténet 5.: Faragó Géza és a magyar plakát a tízes években

Copyright©2015. artificium-artis.blogspot.com  
A szöveg semmilyen részlete nem használható fel a szerző engedélye nélkül!  

Faragó Géza: Nő macskával. 1913.Olaj-vászon.
Kedves Olvasóim!
Ha tetszett a bejegyzés, akkor kérlek kövess az új írói oldalamon a facebookon!



Kocsis Nagy Noémi írói oldal: 


Az első világháború előtt és alatt 1914-1918-ban, a legfontosabb plakátművészek közé soroljuk Faragó Gézát és Földes Imrét. Az első világháború utáni időszakban Bíró Mihály, Bortnyik Sándor, Berény Róbert és Pór Bertalan voltak a legfoglalkoztatottabb művészek, de a kutatás még adós ennek a korszaknak a teljesebb képével, hiszen nem minden grafikus készített termék és reklámplakátokat. Volt olyan, aki a filmes világban kamatoztatta festői- grafikai tudását, mint Muskovszky László, vagy Gehl Zoltán, de volt olyan, aki az építészeti munkája mellett vállalt plakáttervezési feladatokat, mint Padányi Gulyás Jenő. 
Faragó Géza: "Marha" mondja a mester. Miért nem iszol Gottschlig rumot?
A leggyakrabban reklámozott termékek elsősorban a szeszesitalok és a gyógyvizek voltak.  Már ekkoriban előfordultak női szépségkellékek, mint parfümök, púderek, krémek, vagy harisnyák és kalapok. A húszas, harmincas és negyvenes években, amikor a magyar filmgyártás aranykoráról beszélhetünk nagy szerephez jutottak a grafikusok a filmplakátkészítésben is. 
Faragó Géza: Tungsram wolframlámpa. A saját 1913-as, "Nő macskával" festményének kompozíciója alapján készült plakát.
A stílusuk még egyrészt köthető a késői szecesszióhoz, szimbolizmushoz de már az art decohoz is, dekoratívak, erősen kontúrozottak és színesek voltak ezek a falragaszok.
Faragó Géza: Nő kék kalapban. Fotóforrás: Belvedere Aukciósház.

Faragó Géza (Budapest, 1877. június 25 -Budapest, 1928. szeptember 23) magyar festő és grafikus. Úgy tartjuk számon, mint aki a magyar grafikában megteremtette a blikkfangot, azaz a hirdetésnek azt a módját, hogy szembeszökő és figyelemfelkeltő legyen. Mivel családja jól szituált volt, magántanulóként Bruck Miksához járt kezdetben. Szinte minden idejét az ügetőpályán töltötte rajzolással és ezért egy "Hansy" nevű zsokét ábrázoló rajzából botrány is lett. Kicsapták az iskolából. 
Faragó Géza: Nakiri mulató. 1910 körül.
Középiskolai tanulmányai befejeztével 1897-től Párizsba ment tanulni, ahol a Colarossi Akadémián képezte tovább magát. Tandíjat kellett fizetnie, ezért egy pliszégyárban (redőket, női ruhákon berakásokat készítő üzem) dolgozott. Később az Atelier Artistique Delay-ban tanult tovább, ahol a festő Alexandre Delay tanította.
Faragó Géza: Tingli-Tangli az Uporban. 1908. január 25. Karikatúra és plakát ugyanazzal az arccal.
Párizsi tartózkodásához a továbbiakban Roheim Ödön járult hozzá, így sikerült neki bejutni az Arts Decoratifs-ba, ami a kor leghíresebb oktatási-művészeti intézménye volt. Alphonse Mucha műhelyében dolgozott két évig, a cseh művész rendkívüli módon elégedett volt vele. Ezek után megnyitotta önálló műtermét is. Reklámokat és plakátokat készített ebben a korban, de mivel megbetegedett már nem tudta tovább fizetni a műterme bérét. 
Faragó Géza kiállításának plakátja, amelyet a Nemzeti Szalonban rendeztek.
Hazatért Budapestre, majd a szolnoki művésztelepen Fényes Adolf mellett kezdett el dolgozni. Később a kecskeméti művésztelepen Iványi-Grünwald Béla mellett alkotott. Jeleneteiben a hangsúlyt elsősorban a humorra, a vidámságra helyezte, remek karikaturista volt. Magyarországon azért jelentős és fontos a munkássága, mert nagyon sokat tett azért, hogy plakátművészetet, mint alkalmazott grafikát elfogadják és önálló műfajként tekintsenek rá, illetve, hogy megjelenésükben a hazai plakátok európai színvonalúak legyenek. Faragó Géza grafikai munkásságának része volt a kottakészítés is. 
Faragó Géza: Márványasztalnál, A Royal Orfeumban. Kottaborító. Forrás: Bősze Ádám blogja.
Kiállításai Budapesten a Nemzeti Szalonban: 1900-ban, 1910-ben, 1923-ban és 1928-ban voltak. Az Ernst Múzeumban 1916-ban önálló anyaggal mutatkozott be. 1910-es kiállítása kapcsán, amelyen plakátokkal, figuratív festményekkel, tájképekkel jelentkezett és nagy közönségsikert mondhatott a magáénak. Lengyel Géza a következőképpen írt a Nyugat 1910-es számának hasábjain kiállítása kapcsán:
Faragó Géza kiállítása
Még nem is olyan régen fedezték fel, hogy a plakát-komponálás se okvetlenül és kizárólag a szedő, a mettőr, a kőnyomdász dolga, hanem az is művészet. Talán tíz és egynéhány évvel ezelőtt mutattak be Budapesten először igazi plakátokat az iparművészeti múzeumban s azóta - egyáltalában nem honosodott meg nálunk a művészetnek ez az ága. Holott a művészre nézve hálás, a közönségre hasznos. A legpezsgőbb élettel, az utcaival van közvetlen kapcsolata. Nyilvánossága az elképzelhető legnagyobb. A festői ötletet pompásan érvényesíti: a nagyszabású primér folthatások és színhatások számára alkalmasabb anyagot, területet elképzelni sem lehet. Az utca nem mindig érti meg, milyen frappáns ötlet, milyen kitűnő szín-kompozíció, milyen pompásan kivágott sziluett kerül elébe olykor plakát formájában; nem értékelt mindig kellő módon - az utca artisztikus nevelése, hiába, kissé hiányos - de mindig méltányolja, mindig az ízlést, a kitalálást méltányolja és sohasem a puszta kiabálást. A plakát elfogadható próbája a dekoráló művésznek. Faragó Géza kiállotta a próbát. Plakátjainak egész sorát ismeri Budapest. Most a Nemzeti Szalon helyiségeiben, kiállította a plakátokat és velük együtt a képeket, amelyek az ő szorgalmas megfigyelései, természettanulmányai eredménye gyanánt születtek. Majdnem azt mondanók: megjelent itt egy Faragó Géza, aki nem megrendelésre dolgozik, nem kereskedői reklámot öltöztet tetszetős formába, hanem egyszerűen a festő, a hajóvontatók, a muskátlis ablakok, a virágos udvarok megfigyelője. Ebben az igazságtalan kettéválasztásban nyilván része is van Faragónak, épen, mert a plakátművészet nálunk nem honosodott meg, mert rajta kívül számottevő képviselője alig van s mert nem szoktuk meg, hogy a legkitűnőbb festőművészek nevét olvassuk plakátok alatt. Ezért, valamivel távolabb állók meg sem szokhatták, hogy egy egységes művészi lélek egymástól függő, összekapcsolt megnyilvánulása a szorosabban vett kép és a plakát. Ha soha egyetlen képét Faragó nyilvánosságra nem hozta volna, akkor is fel lehetett, fel kell tenni, hogy elvonulva, a maga gyönyörűségére, belső szükség folytán, fest, dolgozik, anélkül, hogy plakátra, hozzá szükséges tanulmányra egyáltalán gondolna. Kiállításának fontossága, hogy a művésznek ezt a spontán alkotó felét is megismerteti és bebizonyítja, hogy a maga egészében méltó a figyelemre. Képei között vannak becsületes, jól megfigyelt másai a természetnek, vannak a való és az elgondolt, a stilizált nem mindig szerencsés keverékei, de vannak finom nemesen egyszerű, kevés eszközzel kitünően ható, kevés szóval sokat mondó darabok. Azt gondolnók, hogy ezt a szűkszavúságot a plakátjain még fokozza és jobb tájképei után szinte meglepő, hogy az ilyen műveit gyakran túlhalmozza részletekkel ő, aki egy-egy tájképnél a színfoltok minimumára szorítkozik. A virtuozitás nyomja el olykor a stilizáló művészt, de ez a virtuozitás azután kiváló. A tárlatnak igen nagy a sikere, sokan fedezik fel bámulva  a plakáttervező után a festőt, akiről eddig sejtelmük se volt, aki nélkül pedig a tervező-művész nem létezhetne. 
1.
Faragó Géza: A háború vége, 1918.
Kiállítása Berlinben is volt 1914-ben. 1916-ban Münchenben állított ki, a Kunsthaus Brackl-ban.  
Faragó Géza: Első világháborús hadirokkantakat segítő bál plakát. Forrás: Nagy háború blog.
Szakmai sikereit mégis elsősorban színházi díszletterveinek és plakátjainak köszönhette, 1910 és 1915 között a Király Színház, majd a Fővárosi Operettszínház és az UFA (német filmgyártó vállalat) díszlettervezője volt. Magyar lakodalom címmel írt egy balettet, amihez ő maga készítette a díszletet is, s amit Londonban egy évig játszottak.
Faragó Géza: Virágok között, 1911.
Munkái között olyan termékreklámok szerepelnek, mint magazinok, újságok, ékszerek és műtárgyak, szeszes italok és politikai reklámok. Ötvenegy éves korában halt meg, a síremléke a Kerepesi úti Nemzeti Sírkertben található. Számos közintézmény, mint az Országos Széchenyi Könyvtár, a Kiscelli Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria és a kecskeméti Katona József Színház őrzi a munkáit illetve számos magángyűjtemény. 
Faragó Géza: Nemzeti Szalon, angol-francia nagymesterek kiállítása. Plakát.
                                                                                                 Összeállította: Kocsis Nagy Noémi 
 Ez 2646 embernek tetszik itt a blogon!
Köszönjük!  Jegyzetek:
1. Nyugat, III. évfolyam, 6. szám, 1910. március 16., Lengyel Géza cikke Faragó Gézáról, 412-413 o. 
Faragó Géza: Savanarola.
 
Felhasznált szakirodalom:


Faragó Géza kottaborítója, Dienzl Oszkár szerzeménye. Forrás: Bősze Ádám blogja.

Nyugat, III. évfolyam, 6. szám, 1910. március 16., 412-413 o. Lengyel Géza cikke Faragó Gézáról.

Rosner Károly: A plakát kézikönyve, 1935, Budapest,
Magyar plakátkiállítás, Nemzeti Szalon, 1958, Budapest, 
Magyar plakáttörténeti kiállítás, 1960, Budapest, 
Magyar Művészet 1919-1945, szerkesztő: Kontha Sándor, 1985, Budapest, Akadémiai Kiadó      
100+1 éves a magyar plakát, 1986, Budapest, 
Szántó Tibor: A magyar plakát, 1987, Budapest, 
Szentkirályi Zoltán-Détshy Mihály: Az éptészet rövid története, Műszaki Könyvkiadó, Budapest 1994, 212-222. o,
Bakos Ferenc: Idegen szavak szótára, Akadémiai Kiadó, 1995, Budapest,  
Plakát Parnasszus, plakátkiállítás katalógusa, 1995, Székesfehérvár, 
Réti István: A nagybányai művésztelep, Vince Kiadó, 2001.
Pamer Nóra: Magyar építészet a két világháború között, Terc Kiadó Budapest, 2001,
Carla Breeze: American Art deco, W.W. Norton&Company, New York, London, 2003,
Kieselbach Tamás: Modern magyar festészet, 1892-1919, Budapest, 2003, 
Kieselbach Tamás: Modern magyar festészet, 1919-1964, Budapest, 2004, 
Faragó Géza: Meseillusztráció.

Gellér Katalin: A magyar szecesszió, 2004, Budapest, 
Vadas József: A magyar art deco, 2005, Budapest, 
Magyar Plakát 1885-2005, szerkesztette Cseh Mária, 2006, Budapest, 
Vadas József: A magyar konstruktivizmus, 2007, Budapest, 
Arnt Cobbers: Breuer, Vince Kiadó, Budapest, 2007, 24-112 o, 
Laskhmi Baskaran: A forma művészete. Mozgalmak és stílusok hatása a kortárs formatervezésre, Scolar Kiadó, Budapest, 2007, 24-112. o.
David Jury: Mi az a tipográfia, 2007, Budapest,  
Magdalena Droste. Bauhaus, Taschen-Vince Kiadó, Budapest, 2008, 
Gabriele Fahr-Becker: Wiener Werkstätte, 1903-1932, Hong Kong, Köln, Los Angeles, Madrid, Paris, Tokyo, Taschen Kiadó, 2008, 
Szabó László, Iványi-Grünwald Béla, Kossuth Kiadó, Magyar Nemzeti Galéria, 2010,
Art deco és modernizmus, Lakásművészet Magyarországon, 1920-1940, Kiállítási Katalógus, Iparművészeti Múzeum, 2012, Budapest, 
Magyar Nemzeti Galéria weboldala, 
Csodaszarvas Műkereskedelmi Portál,
Kieselbach Galéria weboldala, 
Wikipedia.      
Faragó Géza: Dáma. 1920. Forrás: Pozsony, Soga Aukciósház.





 

Megjegyzések


  1. Kedves Anikó!

    Köszönök szépen minden észrevételt, segítséget és választ. Kérem, hogy olvassa el, a 2. részt: Vaszary János, Ferenczy Károly..., a 3. részt: Iványi Grünwald Béla), a 4. részt: Márk Lajos és a magyar plakátok, a 6. részt: Vadász Miklós és Földes Imre, a 7. részt: Bíró Mihály plakátművészete, 8. részt: Reklámipar a húszas, harmincas években és Bortnyik Sándor, a 9. részt: Jules Cheret plakátművészete, a 10. részt: Alphonse Mucha, a 11. részt: Henri de Toulouse-Lautrec, a 12. részt: Jules Abel Faivre és Adolphe Mouron Cassandre. Tehát itt minden mindennel összefügg és nincs még vége a sorozatnak, de mivel évek óta írom és gyűjtöm az anyagot, képtelen voltam az egészet feldolgozni, mert az Önén kívül nem sok szakmai segítséget kaptam senkitől. Amúgy bizonyos dolgokat másképp látok, mint ahogyan a szakirodalmakba érvtizedek óta "kőbe van vésve", de nem zárkózom el attól, hogy utánaolvassak-nézzek dolgoknak, amikkel pontosítható egy-egy szöveg. Alkalomadtán, ha egyszer ráér, akkor szívesen megkeresem személyesen is, mert sokat vagyok a könyvtárban, de most épp szakdolgozatokat bírálok. Ha ezen túl leszek...
    Üdvözlöm:
    Kocsis Nagy Noémi szintén művészettörténész
    Az Alphonse-t javítottam. :-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A magyar (nép) mese napja, megteremtője: Benedek Elek és A só meséje

Életem egyik legnagyobb élménye, példaképe Benedek Elek  (Kisbacon, 1859. szeptember 30.- Kisbacon, 1929. augusztus 17.) magyar író, újságíró, országgyűlési képviselő életműve. Születésének 106. évfordulóján emlékezzünk meg mi is róla. Eszmélésem, amelynek fontos részei voltak a népmesék, úgy három-négy éves koromra tehető, amikor a szüleim, nagyszüleim felolvasásban hallgattam a meséket, amelyeket írt. Később, amikor hat évesen már magam is ismertem a betűket, rongyosra olvastam az otthon lévő mesegyűjteményeit, ráadásul iskolánk falán ott volt kitéveaz arcképe . Nekem ő volt a "jóságos Elek apó" a nagyapák archetípusa. Álmodozásaim közben oda-oda néztem órán is, minduntalan történetein és varázslatos személyiségén gondolkoztam, amit nekem és más gyerekeknek, osztálytásaimnak is jelentett. Olyan klasszikusai, mint a Hammas Gyurka, A hazug legény, A szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack, a Furulyás Palkó, A béka-királykisasszony, a Csali mese, A csillagszemű juhász, A pel…

Magyar szecesszió, Lechner Ödön

Copyright © 2015. artificium-artis.blogspot.comA szöveg semmilyen részlete nem használható fel a szerző engedélye nélkül! Lechner Ödön  (1845. Augusztus 27, Pest – 1914. Június 10, Budapest) a tizenkilencedik és huszadik század fordulójának legkiemelkedőbb magyar építésze. Két kulcskifejezéssel szoktuk őt jellemezni: a nemzetiépítőstílus kifejezője vagy a magyaros szecesszió kitalálója vagy atyja, ahogy előszeretettel nevezik sok szakkönyvben.
Általánosságban úgy jellemezhetjük, hogy alkotó évei kezdetén historikus és eklektikus stílusban tervezett, majd a modernebb önkifejezést tartotta szem előtt és az egyéni formanyelv kialakítására törekedett. A teljesség igénye nélkül, lévén, hogy szövegünk tananyag, szeretnénk a legfontosabb, vagy érdekesebb műveit megemlíteni, a historizálásból kiszabadult kezdetektől, a már-már art decoba hajló későszecessziós példákig.
A történeti stílusok elhagyásával Lechner Ödön a népművészetből átvett ornamentális motívumokat kezdte el használni. Egyes indus…

Art Nouveau, Jugendstil, Szecesszió, Wiener Werkstätte

Copyright © 2015. artificium-artis.blogspot.com  
A szöveg semmilyen részlete nem használható fel a szerző engedélye nélkül!
Art Nouveau
Az Art Nouveau Európából ered és elsősorban Franciaországból, ahogy a neve is tükrözi. Egyetemesen kialakuló stílusról van szó, amely elsősorban az 1880-as évekhez köthető, e kontinens több országában jelen van és jelentése új művészet. Ihletője az Arts and Crafts mozgalom, lényege pedig az, hogy eltávolodik a historizmustól és egy teljesen új, modern irányvonalat képvisel. Az Art Nouveau nemzetközi stílus, így szinte minden országban, ahol ebben a szellemben alkottak, építkeztek, megvan rá a megfelelő elnevezés.
Az Art Nouveau kifejezés magába foglal egyfajta nemzetközi filozófiát is, művészeti stílust az építészetben és az alkalmazott művészetekben. Az irányzat valódi időtartama 1890 és 1910 közé tehető. Franciaországban Artnouveau-nak, új művészetnek, NémetországbanJugendstil-nek, ifjú, fiatal stílusnak, Olaszországban Stile floreale-nak, azaz virágos…