Ugrás a fő tartalomra

Betűtörténet 8.: Aldus Manutius


Copyright© 2016.artificium-artis.blogspot.com

A szöveg semmilyen részlete nem használható fel a szerző engedélye nélkül!

Aldus Manutius: egyik Aldinája, Dante Poklának (Inferno)  illusztrált (illuminált) példányának első oldala. Őrzési helyszín: Newberry Library.

A nyomtatás forradalma előtt 

Már a nyomdagép feltalálása előtt, amit Gutenberg nevéhez kötünk, vannak olyan tizenötödik századi emlékek, amelyek mozgatható betűk használatánál korábbi, valamilyen nyomtatási módról árulkodnak. Ilyen a xilográfia (fametszet) is, az a nyomtatási mód, ami eltér az egyedi betűkből szedett nyomtatástól, abban a tekintetben, hogy egyetlen falapra metszették ki az ábrákat, vagy egységesen a szövegeket. Léteztek falapokkal metszetszerűen, nyomtatott dúckönyvek is, melyek sokszor egyetlen lapból álltak és valamilyen ábrát tartalmaztak, bizonyos vallási segédanyagokat analfabétáknak. Ezért adták ki Aelius Donatius: Latin nyelvtanát. Rövid szöveget tartalmazott, ezért gazdaságosan ki lehetett nyomtatni. Ez az eljárás feltételezhetően, már az 1460-as évektől létezett. Amíg a könyvigény a kolostori könyvtárakra és magángyűjteményekre korlátozódott, addig elegendőek voltak a kézzel, szerzetesek által írott kódexek, könyvek is.


Traianus oszlopának felirata.
A tipográfia rövid, áttekintő története
A nyomdászat története, a XV. század közepén Aldus Manutiussal kezdődik. Azonban azok, akik a nyomdászat területén munkálkodtak korábbi metszett betűformákat használták fel műveikben. Két alapvető betűtípust használtak: a Kr. u. 114-ben a római Traianus-oszlopba vésett betűtípusokat (majuszkulum) és az úgynevezett karoling minuszkulákat, amelyeket a IX. század elején, Nagy Károly császár uralkodása alatt kísérleteztek ki. Ezek még nem nyomtatott betűtípusok. A vésés, a betűrajzolás, a kalligráfia világához tartozó betűformák azok, amelyeket még nem tömegtermeléssel állítottak elő. Az európai nyomdászat történetének kezdete, azonos a nyomdai betű születésével.
Nagy Károly aláírása.

Oktatási intézmények és kultúrát szolgáló könyv a nyomtatás előtt
Az európai egyetemek létrejöttével, a könyvigény növekedésével, már nem voltak elegendőek a szerzetesek által írott kódexek. Az írás és olvasás, a tudás a társadalmi előmenetel feltétele volt. Angliában létrejött az Eton College (VI. Henrik angol király idejében), illetve a cambridgei King’S College, de említhetnénk a híres Bolognai Egyetemet is. 1387-ben Canterbury College-ben íródtak a Canterbury mesék.


Biblia pauperum, a szegények bibliája, fametszetes képekkel és szövegekkel.
A reneszánsz  antikva
Amikor a mozgatható betűkkel való nyomtatás megjelent a reneszánsz idején, akkor a betűmetszők és művészek, az antik kor betűit vették példának, megteremtve ezzel a latin abc-ben használt és mai napig antikvának nevezett betűtípusokat.
Reneszánsz antikva a legfelső sorban.
Velence
Velence volt az első nyomtatott antikva betűtípusok tervezésének és előállításának helyszíne. A XV. században került sor ezek előállítására, vagyis az antikvák többségének Velencében való elkészítésére, kivéve egyet. Velencén kívül 1465-ben Róma mellett Subiacoban, Konrad Sweynheim és Arnold Pannartz nyomdászmesterek használtak először antikva betűtípust. Ezeken még gót hatások érződnek, mert a gót betűk metszésének már voltak előzményei Németországban. A velencei metszők között még fontos megemlíteni a Spira testvéreket, Nicolas Jensont (1471), Erhardt Ratdolte-t (1476). Nicolas Jenson munkája volt korban az egyik legkiemelkedőbb. 1448-ban VII. Károly francia király útnak indította, Nicolas Jenson (1420-1480) tours-i pénzverőmestert, hogy a nyomtatást sajátítsa el. Jenson 1470-ben Velencében metszette az első antikva betűtípusát, amely már nem a kézíráson alapult, eltérően Gutenberg betűjétől, hanem tervezett betűtípus volt. Ő a római kapitálist vette példának, amitől ünnepélyes, nagyvonalú, klasszikusan elegáns megjelenésű lett a fontja és a kiadványai. Jenson típusait ma is kedvelik és a modernebb betűformák közül, a Morrisonnak és a Goudynak lettek a példaképei.
A Nicolas Jenson által készített Szent Biblia, 1479-ből, Velencéből, a Lessing J. Rosenwald Collectionból, ritka könyv a Különleges Könyvek Részlegében a Library of Congress-ben, száma Rosewald # 220, Washington, USA.
A XVI. században a betűtervezésben a római antikva használata kiszorította a gót betűket. A nyomdászatot, német területről eredeztethetjük, de a reneszánsz hatások, Észak-Itáliából erednek. A reneszánsz kulturális és intellektuális újjáéledése, a klasszikus ókor értékeinek a feltámadása volt Itáliában jellemző. Ezt a kort a tudományos kutatások, földrajzi felfedezések, humanista filozófia, a vallásos hitből és az egyén alárendeltségéből, az egyén személyi érdemeire való áttérés gondolatai jellemezték. A festészetben megjelent a perspektíva ábrázolása, megváltoztak az arányok, fontos lett a tér és mélység illúziójának az érzékeltetése,  ami a korábbi síkbeli és dekoratív ábrázolások helyére lépett.
Azok a betűk, amelyeket a humanista betűtervezők kialakítottak, szövegbeli kiegyensúlyozottság, kerekded vonalak, vízszintes egyenletesség jellemzett, ami ellentétben állt a korábbi függőleges jellegű gótikus írással. Ezek a betűk áttekinthetőek és kiegyensúlyozott formájúak voltak. Az antikva tervezése, kánon szerint történt, azaz egyes karakterek következetes méretben és szélességgel, a formajegyek azonosságával, hogy minden egyes betű jól működhessen a betűkombinációkban. Az olasz városállamokban Cicero és Vergilius iránt volt nagy érdeklődés, amelynek ez a betűtípus, amit Jenson a római kori kézírás alapján tervezett tökéletesen megfelelt.

Aldus Manutius élete és munkái
Aldus Manutius humanista tipográfus portréja.

Aldus Manutius, akinek nevét latin változatában, humanista formájában ismeri a betűtörténet, eredeti nevén olaszosan Aldo Manuzio-nak hívták. 1450-ben Bassianoban született és 1515-ben Velencében halt meg. Elsősorban úgy ismerjük, mint könyvkiadót, tudóst, de humanista és filológus is volt. Rómában tanult, majd Ferrarába költözött, ahol a magasabb szintű irodalmi latint Guarino Guarini iskolájában tanulta meg. 1479 és 1489 között Pio da Carpi herceg udvarában élt, ahol barátságot kötött Pico della Mirandolával. Már negyven éves volt, amikor Velencében letelepedett és nyomdász lett. Önálló műhelyét 1495-1496 táján nyitotta meg és ettől az időszaktól kezdve 1515-ig, nagyjából százötven művet adott ki, amelyek mindegyikét ismertető előszóval és bőséges jegyzetekkel egészítette ki.1.
A Francesco Colonna által írott és Aldus Manutius által kiadott Hypnerotomachia Poliphili.
Aldus Manutius kitűnően értett a széphez, gondos kivitelezésűek voltak a nyomtatványai. Ő jelentette meg az első kurzív szedésű kiadványokat. Az általa kiadott könyvek a változatos és ötletes italica betűtípus használatáról ismertek, illetve állandósult a szövegekben a pontosvessző használata is. Betűtípusai egy részét Francesco da Bologna metszette neki. Francesco da Bologna a XV. század kiemelkedő itáliai betűtípusainak megalkotója volt (más néven Griffo). A Bembo betűtípus (1495) viszont nevét Pietro Bembo után kapta, mert a De Aetna című művének kiadásához ezt a betűtípust használták. A Poliphilus (1499), a század legszebb könyvéhez, a Hypnerotomachia Poliphilihez használt betűtípus alapján kapta a nevét.
Fametszet a Hypnerotomachia Poliphiliből a San Francisco Library nevezetű városi könyvtárban őrzött példányból.
Ezeket a műveket, Aldus Manutius híres nyomdászkiadó műhelyben készítették. Manutius nyomdász egyúttal tudós is volt, sok görög és latin szerző művét adta ki elsőként (editio princepse), amivel hírnevet és becsületet szerzett magának, mert kiadásai magas művészi és technikai színvonalat képviseltek. Szerepe volt a Bembo és a Poliphilus típusok létrejöttében is. A görög szellemiség, művek és kiadványok nagy népszerűségnek örvendtek ekkoriban. Antik szerzők munkái mellett, olyan olasz írók, költök műveit jelentette meg, mint: Dante, Petrarca, Pietro Bembo. Első önálló nyomtatványaként fontos megemlíteni Konsztantinosz Laszkarisz görög nyelvkönyvét. Továbbá velencei nyomdájában megjelentette Aesopus, Theocritus, Isocrates görög szerzők műveit 1476 és 1493 között. Számos kiadványa borítója görögül volt írva. 1495-ben adta ki az első Arisztotelész kiadványt, amiből a leghíresebb az 1508-ban nyomdájában elkészült Poétika. Később kilenc komédiáját adta ki a híres drámaszerzőnek Aristophanesznek (1498), de Thucydides, Sophocles és Herodotos műveivel is foglakozott 1502-ben és Euripides 1503-ban, valamint Demosthenés írásait 1504-ben jelentette meg. Kiadta még Seneca és Homeros műveit is.
A Hypnerotomachia Poliphili egy ábrázolása.
Manutius műhelyében gondos volt a kivitelezés és magas technikai színvonalon dolgoztak a metszők. Olyan kezdeményező szellem és újítások jellemezték a kort, amik fontosak a nyomdászat és betűtörténet szempontjából. Neki tulajdonítjuk az első kisméretű könyvek megjelenését (amik a mai könyvek előfutárai voltak), mert a korábban nehezen kezelhető szinte kétemberes könyvekhez képest, kézbe fogható és könnyen lapozható kiadványok születtek. Az erről a műhelyről elnevezett könyvek az Aldinák, amelyekről precíz, hibátlan kivitelezés és a gyönyörű grafikai tervezés mondható el (ezek nem összetévesztendők, az aldina betűtípussal). Sok könyvgyűjtő valósággal vadászott ezekre a könyvekre. 
Aldus Manutius nyomdászjelvénye, a könyv a Thomas Jefferson Buildingben van, a Library of Congress-ben, Washingtonban, USA-ban.
Az Aldinák megjelenési évéhez fontos adat, hogy 1497 októberében már egy bécsi könyvkereskedőnél lehetett kapni, egy bolognai könyves pedig 1498 márciusában árulta e kiadványokat.2. Az Aldina Kiadót, ami 1498-1588 között működött, az európai nyomdászat történetében, mint az egyik legfontosabbat tartjuk számon, alapítása Aldus Manutius nevéhez kötődik. Ehhez a kiadóhoz köthetőek az első, iskolások számára készült hordozható könyvek. Létrehozott egy úgynevezett octavo néven ismert sorozatot, ami a mai paperback, azaz az olcsó könyvtár kiadványokhoz hasonlatos volt. Ezeket a kis könyveket pergamenbe (vellum)-ba csomagolták, ami révén a borítóra nyomtatott szöveg látszott, de ugyanakkor ez rendkívüli ellenállóságot, tartósságot biztosított a könyveknek.
Egy csodálatosan gazdagon díszített (illuminált) Aldina, Dante Alighieri műveivel, a Pokol, a Purgatórium és a Paradicsom, a Newberry Libraryból, forrás: italinet.nd.edu
Egyik leghíresebb, az illusztrációs technika tekintetében úttörő kiadványa a Francesco Colonna által írott: a Hypnerotomachia Poliphili, amelynek rajzait a kor leghíresebb mestereinek művei ihlették. Klasszikus szerzőket bemutató kiadványairól úgy tartják, hogy komoly filológiai teljesítmények is egyben, amelyek a szövegkritikán alapulnak. 1502-ben kiadta Cicero művét az Epistulae Familiares-ét. Ezt később még kétszer is megjelentette: 1513-ban, (ebben Aldus Manutius megemlékezett elhunyt barátjáról Thurzó Zsigmondról) és 1522-ben. A mű kiadására Szatmári György és Thurzó Zsigmond biztatták Aldust, akik rajongtak Aldus Manutius korábban kiadott Vergilius és Horatius kiadványaiért. 


Aldus Manutius: Aristotelész kiadása, 1495-1498, Libreria Antiquaria Pregliasco, Torino, Olaszország.
Szatmári György 1506-ban kísérletet tett arra Aldus Manutiusnál, hogy kinyomtassa Janus Pannonius műveit, de nem járt sikerrel. Manutiusnak az volt az elképzelése, hogy kiadja Rotterdami Erasmus maró szatíráját: A balgaság dicséretét. Ismertek Aldus saját humanista tanulmányai is: Musarium Panegyris, Múzsák dicsérete 1490 körül és az Institutiones grammaticae, Nyelvtani útmutatások, latin nyelvkönyv 1493 és a kor jelentős humanistáival folytatott levelezései, amiket Ester Pastorello kutatott fel és foglalt rendszerbe 1942-ben.
Pietro Bembo: De Aetna című művének sorai és speciális betűtípusai.

A Ransom Center nagy mennyiségű (900), régi kötetet őriz és számos híres másolatot is egyúttal Aldus műveiből. Itt található például Aldus Görög nyelvtana, Arisztotelész első kiadása, öt kötetben, Platón első kiadása. Valamint két másolata a Hypnerotomachia Poliphili-nek 1499-ből, amiből az egyik egyedi módon, fametszetekkel illusztrált. Továbbá Vergilius 1501-es kiadása, ami jó példa az Italica betűtípus első tipográfiai megjelenésére. 
Az Aldina Könyvkiadó Vergilius 1501-es kiadásának a másolata, a John Ryland Könyvtár részére.
A Ransom Center gyűjteményben található kötetetek közül jó pár az olasz humanista Benedetto Varchi és Isaac Casabubon gyűjteményeiből valók. Kettő kötet Jan Baptiste Colbert könyvtárából származik, aki XIV. Lajos király nagy hatalmú minisztere volt. Ezra Pound  (női) költő gyűjteményéből is került ide egy kötet, egyes darabok viszont a híres könyvgyűjtőtől Jean Groliertől származnak. A legnagyobb gyűjtemény, mint egyedileg felajánlott ajándék, Georgio Uziellitől származik. Ezek a kötetek kiegészültek Edward Alexander Parsons gyűjteményéből származókkal. A legteljesebb Aldina gyűjtemény, a John Ryland Könyvtárban van Manchesterben.
Aldus Manutius velencei nyomdászműhelyében.
                                                                                                     Kocsis Nagy Noémi


Ez 1385 embernek tetszik itt a blogon!
Köszönjük!

                                                                                                                                                          Jegyzetek:
1.Világirodalmi kisenciklopédia I. (A–L). Szerk. Köpeczi Béla, Pók Lajos. Budapest: Gondolat. 1976. és http://hu.wikipedia.org/wiki/Aldus_Manutius
2. Ester Pastorello: L’Epistolario Manuziano, Inventario Cronologico-Analitico, 1483-1597, Firenze, Leo S. Olschki Editore, MCMLVII, 12. o. 

Felhasznált szakirodalom:

2. Ester Pastorello: L’Epistolario Manuziano, Inventario Cronologico-Analitico, 1483-1597, Firenze, Leo S. Olschki Editore, MCMLVII, 12. o.
Benda Kálmán-Irinyi Károly: A négyszáz éves debreceni nyomda (1561-1961), Budapest, 1961, 25.-28.
A Kézisajtó Kora, a Bornemissza-Mantskovit Műhely, az Országos Széchenyi Könyvtár honlapján.
Tóth Samu: A nyomtatott betű, Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1969.

Anette Laming: Őskori barlangművészet, Lascaux, Gondolat Kiadó, Budapest, 1969. Fordította Vajda Endre: 10-12. o. 46-49. o.
Haiman György: Tótfalusi Kis Miklós, a betűművész és a tipográfus, élete műve betűinek és nyomtatványainak tükrében. A bibliográfiát összeállította Soltész Zoltánné, Magyar Helikon, Budapest, 1972
Magyar Művészet 1890-1919, Akadémiai Kiadó, 1981, Garas Klára: A könyvművészet és az illusztráció, 445-453. 

Világirodalmi kisenciklopédia I. (A–L). Szerk. Köpeczi Béla, Pók Lajos. Budapest: Gondolat. 1976. és http://hu.wikipedia.org/wiki/Aldus_Manutius
 Deák Ferenc: Betű és rajz, Kriterion, 1988. 
Pálfayné Dan Ildikó: Szíria. A civilizáció bölcsője. Második otthonom. Kőpress Nyomdaipari Kft., Budapest. Felelős vezető: Budai Gyula. 50-51 o. 
Történelmi Világatlasz, Kartográfiai Vállalat, 1991.
Bakos Ferenc: Idegen szavak szótára, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994. 
V. Ecsedy Judit: A régi Magyarországi nyomdák betűi és díszei 1473-1600, Balassi Kiadó, Országos Széchenyi Könyvtár, 2004.
Virágvölgyi Péter: A tipográfia mestersége számítógéppel, Osiris Kiadó, 2004.
Type A Visual History of Typefaces and Graphic Styles, 1628-1900, 1901-1938 Taschen, edited by Cees W.de Jong, With texts by Jan Tholenaar and Cees W.de Jong. Volume I., Volume II.
Ady Endre összes versei, Osiris Kiadó Budapest, 2006.
Simon Loxely: titkok és történetek a betűk mögötti világból, London, 2004, fordító: Kertész Balázs, Láng Zsuzsa, 2007
David Jury: Mi is az a tipográfia? fordító: Gebula Judit, Kovács Balázs, Scolar Kiadó,  2007.
Füzesné Hudák Julianna, Erdész Ádám: Egy nyomdaműhely titkaiból: Gyomai Kner Nyomda. Gyomaendrőd: Gyomai Kner Ny. Zrt. (2007).
Storm Type Foundry, Etelka Hairline, Real Store (Czech).
Wikipedia az egyes szócikkekhez.

Ring Graphic Crew weboldal, 2009.es május 18-i frissítés. 
Romanek Imre: Mobil eszközök hatása a tervezőgrafikára, szakdolgozat, KREA Kortárs Művészeti Iskola, Budapest, 2012. március 6. Konzulens tanár: Kocsis Nagy Noémi
Harry Ransom Center weboldala, The Univerity of Texas at Austin 
Modern Libraries: 1550s-1590s CE weboldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A magyar (nép) mese napja, megteremtője: Benedek Elek és A só meséje

Életem egyik legnagyobb élménye, példaképe Benedek Elek  (Kisbacon, 1859. szeptember 30.- Kisbacon, 1929. augusztus 17.) magyar író, újságíró, országgyűlési képviselő életműve. Születésének 106. évfordulóján emlékezzünk meg mi is róla. Eszmélésem, amelynek fontos részei voltak a népmesék, úgy három-négy éves koromra tehető, amikor a szüleim, nagyszüleim felolvasásban hallgattam a meséket, amelyeket írt. Később, amikor hat évesen már magam is ismertem a betűket, rongyosra olvastam az otthon lévő mesegyűjteményeit, ráadásul iskolánk falán ott volt kitéveaz arcképe . Nekem ő volt a "jóságos Elek apó" a nagyapák archetípusa. Álmodozásaim közben oda-oda néztem órán is, minduntalan történetein és varázslatos személyiségén gondolkoztam, amit nekem és más gyerekeknek, osztálytásaimnak is jelentett. Olyan klasszikusai, mint a Hammas Gyurka, A hazug legény, A szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack, a Furulyás Palkó, A béka-királykisasszony, a Csali mese, A csillagszemű juhász, A pel…

Magyar szecesszió, Lechner Ödön

Copyright © 2015. artificium-artis.blogspot.comA szöveg semmilyen részlete nem használható fel a szerző engedélye nélkül! Lechner Ödön  (1845. Augusztus 27, Pest – 1914. Június 10, Budapest) a tizenkilencedik és huszadik század fordulójának legkiemelkedőbb magyar építésze. Két kulcskifejezéssel szoktuk őt jellemezni: a nemzetiépítőstílus kifejezője vagy a magyaros szecesszió kitalálója vagy atyja, ahogy előszeretettel nevezik sok szakkönyvben.
Általánosságban úgy jellemezhetjük, hogy alkotó évei kezdetén historikus és eklektikus stílusban tervezett, majd a modernebb önkifejezést tartotta szem előtt és az egyéni formanyelv kialakítására törekedett. A teljesség igénye nélkül, lévén, hogy szövegünk tananyag, szeretnénk a legfontosabb, vagy érdekesebb műveit megemlíteni, a historizálásból kiszabadult kezdetektől, a már-már art decoba hajló későszecessziós példákig.
A történeti stílusok elhagyásával Lechner Ödön a népművészetből átvett ornamentális motívumokat kezdte el használni. Egyes indus…

Art Nouveau, Jugendstil, Szecesszió, Wiener Werkstätte

Copyright © 2015. artificium-artis.blogspot.com  
A szöveg semmilyen részlete nem használható fel a szerző engedélye nélkül!
Art Nouveau
Az Art Nouveau Európából ered és elsősorban Franciaországból, ahogy a neve is tükrözi. Egyetemesen kialakuló stílusról van szó, amely elsősorban az 1880-as évekhez köthető, e kontinens több országában jelen van és jelentése új művészet. Ihletője az Arts and Crafts mozgalom, lényege pedig az, hogy eltávolodik a historizmustól és egy teljesen új, modern irányvonalat képvisel. Az Art Nouveau nemzetközi stílus, így szinte minden országban, ahol ebben a szellemben alkottak, építkeztek, megvan rá a megfelelő elnevezés.
Az Art Nouveau kifejezés magába foglal egyfajta nemzetközi filozófiát is, művészeti stílust az építészetben és az alkalmazott művészetekben. Az irányzat valódi időtartama 1890 és 1910 közé tehető. Franciaországban Artnouveau-nak, új művészetnek, NémetországbanJugendstil-nek, ifjú, fiatal stílusnak, Olaszországban Stile floreale-nak, azaz virágos…