Ugrás a fő tartalomra

Betűtörténet 20: Giambattista Bodoni a szépségorientált olasz

Copyright© 2012.artificium-artis.blogspot.com
 
A szöveg semmilyen részlete nem használható fel a szerző engedélye nélkül!

Giambattista Bodoni olasz tipográfus portréja.
Giambattista (Giovanni Battista) Bodoni (Saluzzo, 1740. február 26. – Parma, 1813. november 29.) olasz metsző, tipográfus és könyvkiadó, mai napig az általa létrehozott tipográfiai karakterekről ismert, amik ezen a néven szerepelnek a könyvekben, Internetes fontcsomagokban. Mivel típusainak sok másolata, variációja készült halála óta, érdemes kezdetben mindig az eredetivel ismerkedni és csak utána foglalkozni a számos híres tipográfus ilyen jellegű munkájával. Talán a leghitelesebb ezek közül, az amerikai Morris Fuller Benton munkája ebben a kérdésben, aki teljes szakmai alázattal és nagy szakértelemmel újította fel a régi változatokat. 
Giambattista Bodoni 1740-ben született Saluzzo-ban. Nyomdász apja már kisgyerek korától tanította neki a mesterséget. Kamasz éveiben Rómába költözött, hogy a Congregazione per la Propagazione della Fede nyomdájában dolgozzon. Ezt XV. Gergely pápa alapította 1622-ben azért, hogy megerősítse a katolikus egyház tanításait az egész világon. Az egyesületi, vagy a nyomda főnöke, aki Bodoni mestere is volt egyben, öngyilkosságot követett el akkoriban, amikor az ifjú tipográfus már új stílust kezdett el kialakítani magának. Elhatározta, hogy új esélyt ad az életének azzal, hogy Angliában próbál szerencsét. Amikor megállt Saluzzoban, hogy elbúcsúzzon a családjától egy hirtelen rosszullét, betegség arra kényszerítette, hogy lemondjon az utazásról. Amikor az egészsége helyreállt, akkor Ferdinánd, Parma hercege, kinevezte pármai Királyi Tipográfiájának élére. 
Giambattista Bodoni: Manuale Tipografico.
Parmaban Bodoni felügyelte, az elegáns és klasszikus könyveknek a kiadását. Például a híres példányt az Oratio Dominica kiadványból 1806-ban. Ugyanígy a VII. Pius pápa, Párizsba tartó útjának az írásos emlékét, ami Napoleon Bonaparte koronázása alkalmából történt. Bodoni franciául, olaszul és latinul írt prológust saját betűivel és egy ajánlást Eugenio Beaumarchais hercegnek, aki finanszírozta a kiadást. A mű a százötvenöt nyelvre lefordított Miatyánkot tartalmazta és egy terjedelmes, alfabetikus katalógust, a betűtípusaiból, amit korábban soha ki nem adott
Giambattista Bodoni Manuale Tipograficojának Görög nagybetűi.
Bodoni saját maga metszette és öntötte ki a matricákat. A könyv minden oldala maga a mestermű, elegancia és tipográfiai építészet, a logikusan egymásra épülő rendszere miatt. Bűvös sorrendje a legkülönfélébb betűknek és karaktereknek, különböző korábban ismeretlen nyelvekből. Mindez a XIX. század eleji Európában Bodoni halála után, a legnagyobb fokú elragadtatást váltotta ki az emberekből mindenhol a világon.

 Il Manuale Tipografico, a Tipográfiai Kézikönyv

Giambattista Bodoni: Manuale Tipografico.

Bodoni kiadásai hatalmas sikert értek el, köszönhetően azok első osztályú minőségének, amelyeket gazdag illusztrációkkal és elegáns tipográfiával látott el. Az európai arisztrokrácia tagjai, gyűjtők, nagy tudású emberek és tudósok használták betűtípusait a saját könyveikben, írásaik kiadásához, amelyhez ő maga (Bodoni) keverte ki a nyomdafestéket, a legjobb és legkiválóbb minőségű papírt használta, elegáns oldalakat tervezett, rajzolt, kinyomtatta és nagy igyekezettel kötötte be azokat. A pápa, különféle európai királyok és Párma városa kitüntetésekkel halmozta el. Külön Bodoni számára létrehoztak egy díjat. 
Giambattista Bodoni Manuale Tipograficojának Gótikus betűtípusa.
Tudomásunk van egy közte és Benjamin Franklin közötti levelezésről, tipográfiai témákban. 1798 körül Bodoni egy nagyon kontrasztos karaktert hozott létre a saját vonalaival, ami egy olyan megmásíthatatlan extrémitás, ami forradalom a tipográfiai világ számára és a modern betűtípusok (karakterek) kiindulási pontját képezi. Bodoni felesége Margeritha, aki 1813-ban özvegyen maradt, öt évvel férje halála után kiadta a nagy művét az Il Manuale Tipografico-t, vagyis a Tipográfiai Kézikönyvet, 1818-ban. 
Gimabattista Bodoni: Manuale Tipografico.
A Tipográfiai Kézikönyv (Manuale Tipografico), több mint 600 metszetet tartalmaz, latin és egzotikus nyelvek betűkaraktereit, ezer díszítőmotívumot és címkét, a nagy tipográfus tervezésében. Könyvének valódi értékét nem annak köszönheti, hogy csodálatosan  nyomtatták és még talán annak sem, hogy igazi ritkaságszámba megy a korban vagy, hogy testámentuma a korszak legfontosabb tipográfiájának. Inkább annak, hogy tartalmazza az első modern és leghaladóbb, kifinomult betűtípusokat. Bodoni szellemiségében hű maradt ahhoz az ideálhoz, amire mindig példaként tekintett, John Baskerville mukásságához.
Giambattista Bodoni Manuale Tipograficojának Héber betűtípusa.
Ő nem annyira szigorúan és szabályosan viszonyult ehhez a kérdéshez, mint a nagy francia riválisa Firmin Didot,aki másképpen rajzolta, szerkesztette meg betűit. Egy másik fontos aspektusa ennek a munkának, az a stílusegység, ami általában jellemzi. Mindez az esztétikai egységét tekintve példaként szolgál és a benne megfogalmazott elvek, napjainkig érvényesek. A kézikönyv előszavában, Bodoni megemlíti a négy legfőbb szempontot, amik a tipográfiai karakterek, betűtípus családok szépségét alkotják. Az olasz művészeti szellem évszázadokon keresztül a művészet minden területén, így a tipográfiai tervezésben is a szépséget tartotta szem előtt. 
Giambattista Bodoni Manuale Tipograficójának, 1918-as kiadása.
Az első szempont a rajz szabályossága és egysége volt, ami magában foglalta a betűk többségét ábc sorrendben, olyan közös elemeket, ami minden darabjára és kis részletére ezek közül egyenként jellemző. A második szempont az éles körvonalak egységes eleganciája volt, avagy a betűk metszésének szabályossága. Ehhez hozzá tartoztak a végső munkák aprólékos simításai (mint amikor a ruhán el kell varrni a szálakat), azaz a matricák (öntőformák)  tökéletességéből, tiszta és kényes kivitelezéséből fakadóan jól kivehető és olvasható betűtípusokat hozott létre. 
Bodoni példaképe Didot portréja.
A harmadik szempont a jó ízlés volt: a jó tipográfusnak hűnek kell maradni a tiszta egyszerűséghez és soha nem elfelejtkezni a kötelességéről, vagyis a múltban használt legjobb betűiről, illetve a múltban írott leveleiről, (valószínűleg itt arról van szó, hogy Bodoni levelezéseiben, többek között Benjamin Franklinnel, megfogalmazta a tipográfiáról vallott elveit). A negyedik és egyben utolsó szempont az az állítás, hogy Bodoni maga a varázslat, ő maga a kvalitás, a minőség. Ez a szemlélet jelen van azokban a levelekben, amik azt a benyomást keltik, hogy élvezettel és megfontoltan, nyugodtan fogalmazta meg őket, mint egy szerelmi aktust. Mentalitásában tükröződik a báj és a szellem, az olaszok életszeretete.
Giambattista Bodoni Manuale Tipograficojának Illir betűtípusa.
Bodoni, John Baskerville nagy csodálója volt, de ugyanakkor részletesen tanulmányozta Pierre-Simon Fournier és François Ambroise Didot rajzait, jóllehet az ő rajzi karakterei ezeknek a grafikusoknak a műveiből inspirálódtak, főképp a Didotéból, nincs kétségünk afelől, hogy Bodoni saját és egyedülálló stílust alakított ki, köszönhetően elsősorban a nyomtatása magas színvonalának. Napjainkban is több, mint 25.000 eredeti metszetet őriznek tőle. Néhány a Bodoni betűtípusok modern változatai közül / Alcuni dei disegni moderni dei caratteri Bodoni sono:
Az 1790-as Bodoni rajzok révén készült Janice Fisman 1994-es változat, szerző jogok: International Typeface Corporation.
  •  A Garamond és a Bodoni összehasonlítása
Wikipedia Garamond font.
 fAz írásos törésvonal és csepp alakú befejezőforma helyett, körökből szerkesztett és pontocskákban végződő görbület.
i   A kezdővonal kiegyenesedik.
u   A befejezővonal kiegyenesedik.
o   A ferde tengely függőlegessé válik.
A lapidáris betűtalpakat egyenes vonalkák váltják fel.
A vonalpárok kontrasztja megnő.
A Wikipedia Bodoni antikvája.
A betűk három évszázadon keresztül alakultak. Ehhez hozzájárult a nyomtatás feladatainak, anyagainak és technikájának a változása. A kezdetekhez (Gutenberghez) képest a nyomtatott könyvek száma, a XVII. századra ugrásszerűen megnőtt. Az XVIII. században az olvashatóság és a nyomtatás tisztasága vált fontossá. Olyan betűket kellett szerkeszteni, amik jól viselik a igénybevételt és ennek tiszta nyoma maradt a papíron. A papír jóval fehérebb lett, mint korábban Baskerville munkásságának is köszönhetően és fejlődött a betűmetszés és a nyomtatás, ez viszont Bodoninak volt az érdeme. A nagyméretű könyvek helyett, használhatóbb méretű, hétköznapibb tárggyá vált a könyv. A szép betűk metszéséhez hozzájárultak a művészi rézmetszetek és rézkarcok, amik természetes módon elősegítették a fejlődést.
A Bodoni által csodált Didot egyik könyvének részlete.
Simon Loxely remek tipográfiai könyvében, amire már többször hivatkoztunk itt a blogon (80. oldal) idéz egy könyvből (Françis Meynell: English Printed Books, London 1946), amelyben szerepel egy Bodonit érintő anekdota: Paul Valery meséli, hogy Stendhal egyszer meglátogatta Parmában Bodonit, akit  a látogatás épp egyik tipográfiai diadalának pillanatában ért: akkor fejezte be azt a címlapot, amelyen az OUVRES szót középre zárta, a DE névelő fölött elhelyezve, alatta pedig BOILEAU-DESPREAUX, a szerző neve szerepelt. – Nézze csak uram!- kiáltott fel önelégülten Bodoni. –Boileaux- Despreaux egyetlen nagybetűs sorban! Hat hónapig tartott, amíg sikerült rábukkannom erre az elrendezésre!” Bodoni még életében – a többi tipográfushoz viszonyítva – jól keresett, például a leírások szerint Napoleontól volt, hogy 300 frankot is kapott munkájáért. Őt azonban azért nem annyira méltányolták a korában, mert a klasszikus betűtípusokat nem a XIX. századi szemnek megfelelően alakította át, csak a huszadik század második felében kezdték el Bodonit valóban értékelni.
Bodoni: La Vita Nuova da Dante.

Volt még egy fontos kiadvány, amit újból megjelentettek facsimile kiadásban, ez pedig a nagy itáliai szerző Dante művének a La Vita Nuova (Új élet)-nek a kiadása. Elsőként Bodoni betűkkel adták ki, az Officina Bodoni-nál 1925-ben. Ennek jelenlegi fontja, a digitális Bodoni, amit a Monotype adott ki, 1999-ben.

Bodoni betűjének legfontosabb jellemzői
1. A hagyományos betűformáló jegyeket, körzővel-vonalzóval szerkeszthető formák váltották fel.
2. A kézírás és a tollvonásokból származó kezdő és befejező vonalak kiegyenesednek. A ferde tengelyű kerek betűk, függőleges szimmetriatengelyekre épülnek.
3. A lapidáris betűtalpakat egyenes vonalkák helyettesítik. Jellegzetessége, hogy könyök nélküli, derékszögben kapcsolódó betűtalpakat használt.
4. A betűk vékony vonalai erősen elvékonyodnak, a vastagok jóval vastagabbakká válnak.

Bodoni tipográfiájának további fontos jellemzői
    
      A felületet nagy helyeken fehéren és szabadon hagyja. 
      Tágasra vette a betűközöket.
      Kevés díszítést használt, a Baskerville elveknek megfelelően.
  A klasszicista betűtípust alapul véve, az ő betűi korszerűnek számítottak, de közvetlenül Romains du Roy ( XIV. Lajos francia király számára készül) betűtípusból indult ki. Kevesen alkalmazhatták a betűtípust munkásságukban, csak Pierre Simon Fournier és Pierre François Didot, de ők is csak módosított változatokat, mert a királyi házon kívüli használatát törvény tiltotta.
Romains du Roy.
    Bodoni csodálta Fourniert és munkásságában alkalmazta is. Bodoni újítása a talpak teljes elvékonyítása volt, ezért a talpak a betűk vékony száraihoz kezdtek hasonlítani. 
   Bodoninak a huszadik századi megítélése az, hogy modern és hűvösen elegáns. Nagy divatházak szívesen alkalmazzák ezt a betűtípust, mint a Coco Chanel és a Christian Dior.
      A XX. század első felében, de főleg az azt megelőző évszázadokban, még nem tekintették sem szépnek, sem elegánsnak Bodoni tipográfiáját, mert elég megvetően nyilatkoztak róla.

Bodoni felújított változatok

A Bodoni egyik új változata az American Type Founders-nél jelent meg, amelyet Morris Fuller Benton tervezett. Kicsit megvastagította a vékony vonalakat, a kor nyomtatási lehetőségeit figyelembe véve.  A Monotypenál is előkerült egy ilyen betűtípus. A legnagyobb sikert a német Bauer öntöde betűtípusa érte el, amelyet a Heinrich Jost (1889-1948) öntöde készített. Angliában is elkezdődött a betűk reformja, a betűtalpakat megvastagították:
Clarendon – vastag, íves kapcsolódású betűtalppal.
Egyptian – könyökkapcsolódás nélküli. Ezek a betűtípusok abból fakadtak, hogy a XIX. század első felében, a rövid és hatásos reklámszövegek voltak a kelendőek.
Bodoni, Morris Fuller Benton tipográfus által felújított változatai 1933-ból, digitális változatát 1992-ben készítették el.
  • ATF Bodoni de M.F. Benton (1907-1915)
  • Mergenthales Linotype Bodoni (1914-1916)
  • Bauer Bodoni de Louis Hoell (1924)
  • Berthold Bodoni (1930)
  • A Stempel AG. német betűgyár elkészítette a Hass-féle Bodoni változatot. 
  • Haas Bodoni (1924-1939) 
Dísz és reklámbetűk
A megvastagodott szárú és talpú betűk igényét a címfestők alakították ki, mert a kifinomult stílusú Baskerville vagy Bodoni nem annyira szolgálta jól ezeket a célokat. A betűöntök létrehozták a lineáris és talpas betűket. A Bodoni változatokat a végsőkig variálták, kövér betűk formájában, például nagyon megvastagították a betűtalpakat, a betűszárakhoz képest, ezeknek az összefoglaló neve Wild West.
Bodoni Classic Chanchery.

A groteszk betűtípusok
Ezek a talp nélküli betűtípusok összefoglaló nevei. Díszes kontúros, háromdimenziós térbeli hatást nyújtanak a Viktória kor reklámcéduláin. Nagyméretű betűk, amelyeket nem fémbe véstek, hanem fába metszettek. Ezekre a betűtípusokra azért volt szükség, mert rengeteg árút gyártottak Nagy – Britanniában és ezt feltűnően kellett reklámozni.
                                                                                                                     Kocsis Nagy Noémi
Ez 2658 embernek tetszik itt a blogon! 
Ketten osztották meg a facebookon! 
Köszönjük!
Bodoni Stencil, Achaz Reuss változata, az URW cégnek. Létezik nyugati, keleti, török, balti, román font csomag is.
Felhasznált szakirodalom:
Benda Kálmán-Irinyi Károly: A négyszáz éves debreceni nyomda (1561-1961), Budapest, 1961, 25.-28.
A Kézisajtó Kora, a Bornemissza-Mantskovit Műhely, az Országos Széchenyi Könyvtár honlapján.
Tóth Samu: A nyomtatott betű, Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1969.
Haiman György: Tótfalusi Kis Miklós, a betűművész és a tipográfus, élete műve betűinek és nyomtatványainak tükrében. A bibliográfiát összeállította Soltész Zoltánné, Magyar Helikon, Budapest, 1972
Magyar Művészet 1890-1919, Akadémiai Kiadó, 1981, Garas Klára: A könyvművészet és az illusztráció, 445-453.
V. Ecsedy Judit: A régi Magyarországi nyomdák betűi és díszei 1473-1600, Balassi Kiadó, Országos Széchenyi Könyvtár, 2004.
Virágvölgyi Péter: A tipográfia mestersége számítógéppel, Osiris Kiadó, 2004.
Type A Visual History of Typefaces and Graphic Styles, 1628-1900, 1901-1938 Taschen, edited by Cees W.de Jong, With texts by Jan Tholenaar and Cees W.de Jong. Volume I., Volume II.
Simon Loxely: titkok és történetek a betűk mögötti világból, London, 2004, fordító: Kertész Balázs, Láng Zsuzsa, 2007
David Jury: Mi is az a tipográfia? fordító: Gebula Judit, Kovács Balázs, Scolar Kiadó, 2007.
Storm Type Foundry, Etelka Hairline, Real Store (Czech).
Wikipedia az egyes szócikkekhez.

                   

 



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A magyar (nép) mese napja, megteremtője: Benedek Elek és A só meséje

Életem egyik legnagyobb élménye, példaképe Benedek Elek  (Kisbacon, 1859. szeptember 30.- Kisbacon, 1929. augusztus 17.) magyar író, újságíró, országgyűlési képviselő életműve. Születésének 106. évfordulóján emlékezzünk meg mi is róla. Eszmélésem, amelynek fontos részei voltak a népmesék, úgy három-négy éves koromra tehető, amikor a szüleim, nagyszüleim felolvasásban hallgattam a meséket, amelyeket írt. Később, amikor hat évesen már magam is ismertem a betűket, rongyosra olvastam az otthon lévő mesegyűjteményeit, ráadásul iskolánk falán ott volt kitéveaz arcképe . Nekem ő volt a "jóságos Elek apó" a nagyapák archetípusa. Álmodozásaim közben oda-oda néztem órán is, minduntalan történetein és varázslatos személyiségén gondolkoztam, amit nekem és más gyerekeknek, osztálytásaimnak is jelentett. Olyan klasszikusai, mint a Hammas Gyurka, A hazug legény, A szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack, a Furulyás Palkó, A béka-királykisasszony, a Csali mese, A csillagszemű juhász, A pel…

Magyar szecesszió, Lechner Ödön

Copyright © 2015. artificium-artis.blogspot.comA szöveg semmilyen részlete nem használható fel a szerző engedélye nélkül! Lechner Ödön  (1845. Augusztus 27, Pest – 1914. Június 10, Budapest) a tizenkilencedik és huszadik század fordulójának legkiemelkedőbb magyar építésze. Két kulcskifejezéssel szoktuk őt jellemezni: a nemzetiépítőstílus kifejezője vagy a magyaros szecesszió kitalálója vagy atyja, ahogy előszeretettel nevezik sok szakkönyvben.
Általánosságban úgy jellemezhetjük, hogy alkotó évei kezdetén historikus és eklektikus stílusban tervezett, majd a modernebb önkifejezést tartotta szem előtt és az egyéni formanyelv kialakítására törekedett. A teljesség igénye nélkül, lévén, hogy szövegünk tananyag, szeretnénk a legfontosabb, vagy érdekesebb műveit megemlíteni, a historizálásból kiszabadult kezdetektől, a már-már art decoba hajló későszecessziós példákig.
A történeti stílusok elhagyásával Lechner Ödön a népművészetből átvett ornamentális motívumokat kezdte el használni. Egyes indus…

Art Nouveau, Jugendstil, Szecesszió, Wiener Werkstätte

Copyright © 2015. artificium-artis.blogspot.com  
A szöveg semmilyen részlete nem használható fel a szerző engedélye nélkül!
Art Nouveau
Az Art Nouveau Európából ered és elsősorban Franciaországból, ahogy a neve is tükrözi. Egyetemesen kialakuló stílusról van szó, amely elsősorban az 1880-as évekhez köthető, e kontinens több országában jelen van és jelentése új művészet. Ihletője az Arts and Crafts mozgalom, lényege pedig az, hogy eltávolodik a historizmustól és egy teljesen új, modern irányvonalat képvisel. Az Art Nouveau nemzetközi stílus, így szinte minden országban, ahol ebben a szellemben alkottak, építkeztek, megvan rá a megfelelő elnevezés.
Az Art Nouveau kifejezés magába foglal egyfajta nemzetközi filozófiát is, művészeti stílust az építészetben és az alkalmazott művészetekben. Az irányzat valódi időtartama 1890 és 1910 közé tehető. Franciaországban Artnouveau-nak, új művészetnek, NémetországbanJugendstil-nek, ifjú, fiatal stílusnak, Olaszországban Stile floreale-nak, azaz virágos…