Ugrás a fő tartalomra

Modernizmus



Erich Mendelsohn: A berlini Építész Kamara épületének, zseniális csigalépcsős megoldása. Az építész tudása nagyban lemérhető az általa tervezett lépcsőház eleganciájában. Fotó

Copyright©: Benyó Gergely építész, 2011.


Copyrigh© 2015.artificium-artis.blogspot.com

A szöveg semmilyen részlete nem használható fel a szerző engedélye nélkül! 

Beleértve az itt közölt személyes fotókat is.                                                              

Kedves Olvasó! 
Kövess az új írói oldalmon is: 

Kocsis Nagy Noémi írói oldal: 
Munkáiban a dísztelen, sima formákat képviselő, csekély felszíni mintázatot használó mozgalmat a XIX. század és a XX. század fordulóján bekövetkező iparosodás hozta létre, ezért ennek az időszaknak a vezető formatervezési mozgalmává vált. A dísztelenség, a puritán megjelenés, a rendre való törekvés elvei az első világháború után lettek a legfontosabbak. A modernizmus valójában összefoglaló neve mindazon irányzatoknak, amelyek változtatásokat akartak végrehajtani a formatervezésben, külső és belsőépítészetben, mint Bauhaus, de Stijl, Konstruktivizmus, természetesen országonként és területenként eltérő helyi jellegzetességekkel.
Le Corbusier House, Weissenhoffsiedlung, Stuttgart, Baden-Wurtemberg tartomány, Németország.
Nikolaus Pevsner könyvében, a Pioneers of the Modern Movement-ben (a Modern mozgalom úttörőiben) az irányzat, de a XX. század szempontjából is a legfontosabb képviselőivel foglalkozik, Le Corbusier (1867-1965) építésszel és Adolf Loos (1870-1933) építész és formatervezővel.




Adolf Loos: Bankszékház, Bécs, Ausztria.


Nikolaus Pevsner másik könyvében, az Európai építészet történetében ír arról a folyamatról, ami az 1919-es év tervezési szemléletét befolyásolta. Ezek szerint a német építészet emlékeiben fel-fel bukkan a korábbi Art Deco hatása, főleg Berlinben. Másrészt az Art Deco cikkünkben már tárgyalt kiváló építész-tervező Erich Mendelsohn hatása is, aki Serge Chermayeff-fel közösen tervezte a De la Warr Pavilont 1935-ben, és egyedül a IG Metall - Industriegewerkschaft Metal-t (ma Berlini Építész Kamara).




Le Corbusier-Pierre Janneret: Villa Savoy, Poissy, 1929.


Erich Mendelsohn (1887. Március 21. – 1953. Szeptember 15.) német építész, aki leginkább 1920-as évekbeli expresszionista építészetéről ismert. Munkásságához elsősorban, áruházak és mozik kapcsolhatók, s ezeket a dinamikus funkcionalizmus jellemezte. Kapcsolatban állt a Die Brücke és a Der Bleue Reiter festészeti mozgalmak művészeivel is. Villaépítészete sem elhanyagolható.




Erich Mendelsohn: Építész Kamara épülete, Berlin, 2011-ben, fotó

Copyright©

: Benyó Gergely építész.


Gondolkodásmódja, formavilága a szédületesen gyönyörű és egyedülálló megoldásaival kortársait mind befolyásolta. Olvassuk, hogy mit ír róla Nikolaus Pevsner: Mendelsohn 1920-as potsdami Ensteinturmjának expresszionizmusa, sok, kb. 1914 és 1927 közötti terve mellett ugyanis (amelyek láthatólag Sant’ Elia hatása alatt készültek) megjelenik az áramvonal-motívum, amely oly végzetesen mindenható lett az amerikai ipari formatervezésben.





Erich Mendelshon: Ensteinturm (Enstein Tower, (solar observatory), vagyis csillagvizsgáló Potsdamban, 1917 vagy 1920-1921 (building), 1921-1924 (technical equipment).

Például hatott a nagy Mies van der Rohe-ra is, aki 1919-ben kezdett álmodni csupa üvegfalú felhőkarcolókról; ezek olyan fantáziát árulnak el, amely régebbi munkáiból hiányzott, habár jövőjüket a későbbi évek racionális fejlődése biztosította… Mendelsohn 1926-ban megjelent amerikai képeskönyve meggyőzően illusztrálja ezt a magatartást. 1922-ben Le Corbusier (1877-1965) is fantasztikus tervvel állt elő: város hárommillió lakos számára, akik szabályos rács alaprajzú lakótelepen laknak és a huszonnégy, kereszt alakú felhőkarcolóból. Ugyanakkor, hogy megértsük a másik nagy építészt, Le Corbusier-t (1867-1965), tudnunk kell róla, hogy az Art Deco-ból indult. Az 1920-as évek Boudoir stílusához képest (egzotikus luxusalapanyagok, Jacques Emile Ruhlmann keleties bútortervei után), az építész és társai a letisztult, modernista megközelítést képviselték.
Le Corbusier fotója a háttérben, az általa megálmodott épületekkel.









Le Corbusier: Modulor, a feltartott karú ember, amely a marseillesi és berlini Lakóegységek (Unité d'Habitation) aranymetszés szerinti mértékegysége.


1., 3., 4., 5. kép: Le Corbusier: Villa Savoy,Copyrigh© Filep Krisztina, 2013.

2. kép: makett

Le Corbusier-Pierre Janneret: Villa Savoy, Poissy, 1929.
1.    lábakra állított épülettest (a szabad alaprajz érdekében), 2. szalagablakok, 3. tetőkert napozóval (a természet kiterjesztése miatt), 4. L alakú nagy lakótér, részben üvegfallal és terasz, 5. szinteket összekötő feljárórámpák.



Le Corbusier: A házfalon a Modulor-ral, a feltartott karú emberrel, amely a marseillesi és berlini Lakóegységek (Unité d'Habitation) aranymetszés szerinti mértékegysége.


Marseilles: az Unité d’habitatiton "Lakógép", (1945-1952) valójában lakóegységet, lakóegységeket jelent. Le Corbusier egyébként megelőzte korát korszerű gondolkodásával és modern anyagaival, illetve azzal, ahogy egyes művein úgy kezelte a tömeget, mint egy szobrász. Kortársai nem is értették meg igazán és az általa megálmodott elveket inkább a huszadik század vége felé kezdték megvalósítani.





Le Corbusier: Az Unité d'Habitation berlini változata.


A Lakógép megfogalmazta a modern élet elveit, a lakóparkok elődjeként is felfogható a legpozitívabb értelemben és sokat elárul az építész és formatervező városépítési koncepciójáról. Mértékegysége a Modulor, a feltartott karú ember, amit a több száz éves hagyományra alapuló aranymetszési szabályok alapján szerkesztett meg.


Le Corbusier: Unité d'Habitation (1945-1952).


A marseillei ház 165 m hosszú, 17 emelet magas, 23 különböző típusú lakás van benne, amiből összesen 337 létezik. Találunk itt mindenfajta igényre tervezett lakást, családosoknak és egyedülállóknak egyaránt. A nappalik légtere galériával megosztott és két szint magasságú. Az épület teljes szélességén végignyúló lakássejtek kettesével tartoznak össze. Úgy helyezték el egymás mellett, fölött a lakásokat, hogy nappalijuk az ellentétes hosszoldalra nyílik, egyiknek fölfele nyílik a légtere, a másiknak lefelé.



Le Corbusier: École Cite Radieuse: Iskolaépület egy magasház tetején, napfény, tér, modern megoldások, az életszínvonal emeléséért.
Az épület hetedik szintjén saját bevásárló utcával rendelkezik: élelmiszerüzlettel, vendéglővel, gyógyszertárral, könyvesbolttal, fodrászattal, mosodával, postával. Az épület tetején óvoda, tornaterem, gyerekjátszótér található. A marseillei Unité d’Habitation változata Berlinben is megtalálható, gyönyörűen rendbe hozott állapotban. Egyetlenegy dologgal nem számolt az építőművész, mégpedig azzal, hogy az emberek többsége nem szereti az életét egy zárt térben leélni, hanem igényli az otthonról való munkába járást, távolabbi boltokban való vásárlást, kulturális és szabadidős tevékenységek házon kívüli művelését. Mindazonáltal koncepciója és forradalmi megoldásai mai szemmel és több, mint 50 év távlatából is nagyszerűek, példaértékűek.


Le Corbusier: Zarándokkápolna, Ronchamp, 1950-1955. Ez az épület már középiskolás koromban csodálattal töltött el és ezzel a mai napig így vagyok.


Leghíresebb épületei között említhetjük a Ronchamp-i Zarándokkápolnát, 1950-1955.  A második világháború idején elpusztult templom helyére épült. Kívülről szabad vonalvezetés, íves falak jellemzik, belül félhomályos, misztikus hangulat uralkodik, a színes, lőrésszerű üvegablakok révén. Vasbeton-lemez tető ível át a szerkezet fölött, kis pilléreken.

Le Corbusier: Kis ablakok.



A szent hely imatermekkel ellátott. A déli oldalon elhelyezkedő vastag fal (üreges vasbeton) bunkerszerű oldala a második világháborúra emlékeztet és annak is állít emléket. Itt a torony mellett nyílik a főbejárat. A zarándokkápolna dombtetőn áll és fehérre meszelték, ami a tömeg robusztusságát, vonzerejét növeli. Egyébként minden oldaláról más nézettel rendelkezik. A templom plasztikus építészeti elképzelései révén, de a modernizmus szempontjából is nagy újítás. Egy érdekes adalék, amihez egy olvasóm járult hozzá, egy magyar vonatkozás Le Corbusier ronchampi kápolnájához. Szabó László törekvése, hogy a szobrászat és az építészet ismét testvéri közelségbe kerüljön, nem maradt visszhang nélkül. Corbusier, a huszadik század talán legnagyobb hatású építésze, aki Brazília új fővárosát, Brasiliát tervezte, 1948-ban járt Szabó László műtermében. És az ott látottak annyira hatottak az akkor pályája elején álló építészre, hogy az első nagyhírű munkája, a Ronchamp-i templom e látogatás bizonyítható nyomait viseli magán.


Le Corbusier: Zarándokkápolna, Ronchamp, 1950-1955.



Peter Behrens (1868-1940) grafikus, építész, formatervező volt. Nevéhez a berlini AEG-turbinagyár kapcsolódik, amely 1909-ben épült. Peter Behrens a darmstadti művészkolónia tagja volt a század első éveiben. 1906-ban egy nagy iparvállalat formatervező alkalmazottjaként, annak megbízásából tervezte a Turbinagyárat. Ez egy 23 méter fesztávú, acélvázas csarnok, az első, művészi igénnyel megtervezett ipari épület volt. Illetve egy szintén általa tervezett másik gyár is 1911-ből, ami a Voltastrasszén található, ahol a homlokzat felületének a megmozgatásában és ritmikus tagolásában rejlik a mű szépsége.



Peter Behrens: AEG Turbinagyár, Berlin, 1909. Ma a Siemens tulajdona, ipari műemlék.

Walter Adolf Gropius (1893-1969) építész, aki elsősorban, mint a Bauhaus első igazgatója és tanára ismert, Adolf Meyer építésszel együtt tervezte a Fagus cipőgyárat, vagy más néven Fagus Műveket, Alfeld an der Leineben, 1911-ben. A cipőgyár háromszintes műhelye üvegfalakkal határolt, vasbeton vázas épület, az anyagok és a szerkezet merészen új alkalmazásával. Mint a modern építészet példaművét szokták említeni a szakkönyvek. Walter Gropius tanári és építészi pályája a Bauhaus németországi bezárása után az Egyesült Államokban folytatódott, a New Bauhaus formájában, a chicagói Építész Karon, aminek a fő épületét, a Crown Hall-t Mies van der Rohe tervezte.




Walter Gropius-Adolf Meyer: Fagus Művek, 1911, Alfeld an der Leine, Németország.


Az épület lényege a teherhordó és a térhatároló szerkezet különválasztásában rejlik. A vasbeton vázra Gropius kívülről ráillesztette az üvegfalat úgy, hogy a sarkoknál tiszta élben metsződnek össze. Ezzel tulajdonképpen megteremtette az üveg függönyfal fogalmát, aminek már nincs teherhordó szerepe, és előzménye minden modern épületnek, ahol a vasbeton váz előtt üvegfal látható. Így lesz a látvány könnyed és áttetsző.  Gropiusnak és társának, Meyernek köszönhetjük, hogy megnyitották az építészeti tervezés új távlatait.
Walter Gropius-Adolf Meyer: Fagus Művek, 1911, Alfeld an der Leine, Németország.
Ludwig Mies van der Rohe: A barcelonai világkiállítás építése, 1929, archív fotó az építész facebook oldaláról.
Ludwig Mies van der Rohe: A barcelonai, német világkiállítási pavilon alaprajza, 1929.
Ludwig Mies van der Rohe (Aachen,1886. március 27.-Chicago,1969.augusztus 17.) építész, formatervező. Ő teremtette meg az átláthatóságot az építészetben, alkalmazta az összefüggő és egységes tereket a tervezésben, az alaprajzban és modern anyagok használatára törekedett, mint üveg, beton, különleges kőanyagok, tükörsimára csiszolt mészkő és természetesen a már korábbiakban megismert üvegfalak az építészetben. 1929-ben tervezte a Barcelonai Világkiállítás, Német Pavilonját. Ennek különlegessége az alaprajz játékosságában, az eltolt válaszfalakban, az üveg, acél, márvány sima megjelenésében és a travertin (különleges, magasfényűre csiszolt mészkő) használatában rejlik. A teret az teszi izgalmassá, hogy átjárható és folyamatosság jellemző rá, a fény és a levegő megfelelően tud áramlani. Mind a mai napig nagy hatást gyakorol a modern építészekre.
Ludwig Mies van der Rohe: Világkiállítási Pavilon, 1929, Barcelona, Spanyolország. Fotók: copyright Benyó Gergely, 2011.

Ludwig Mies van der Rohe: Világkiállítási Pavilon, 1929,  A vízfelületen tükröződő épület a látvány szerves része. Felső kép.  A pavilon oldalt a nagyszerű tükörsimára csiszolt travertin fallal. Alsó kép. Barcelona, Spanyolország. Fotók: Benyó Gergely építész, 2011.
Mies van der Rohe: A pavilon egy részlete Barcelonában. Fotó: Benyó Gergely építész, 2011.


Mies van der Rohe: Seagram Building, 1954-1958, New York.





Ludwig Mies van der Rohe: Neue Natonalgalerie, Berlin.


Ludwig Mies van der Rohe: Seagram Building, 1954-1958, New York

Ludwig Mies van der Rohe más kiemelkedő épületei a chicago-i Lake Shore Drive Apartements (Tóparti magas házak) 1848-1951 között épült, összesen 26 emeletes, tehát mai szemmel és az építészeti csúcsok és rekordok világában elenyésző az emeletmagassága. Az épület a megjelenésének és kiegyensúlyozott alaprajzának köszönheti azt, hogy példaként szokták felhozni az építészet történetében. Alaprajzát azonos méretű, szabályos négyszögek jellemzik, négyzetes raszterben kiosztva 4x6 acélpillérrel. Ezeken a pilléreken nyugszik a váz és ennek köszönhető a viszonylag kötetlen alaprajz, azaz a lakások más-más elrendezése.
Ludwig Mies van der Rohe: Crown Hall, Chicago, az Építész Kar épülete. 






Ludwig Mies van der Rohe: Barcelona széke, a barcelonai Német Pavilonban, ami épült 1929-ben, a berendezés és a kiállítási terület is felújított, fotó: Benyó Gergely építész, 2011.
Az épület rendje a homlokzatokon is megmutatkozik: magasra nyúló négyszöghasáb. Oldallapjait a pillérek és gerendák derékszögű hálózata osztja egységes mezőkre. A pillérközöket az egész magasságon végigfutó, keskeny acélbordák negyedelik. Ez a felosztás az alaprajzhoz hasonlóan 2:3 arányú négyszög, vagyis majdnem pontosan megfelel az aranymetszés szabályainak.





Ludwig Mies van der Rohe: Barcelona-szék.


A New York: Seagram Irodaház (Seagram Buliding) 1954-1958 között épült. Elrendezésében rokon a Lake Shore Drive-val, csak 36 emeletes.


Breuer Marcel: Wassily Chair, az úgynevezett Wassily-szék, Wassily Kandinszkijról, a kiváló orosz festőművészről és a Bauhaus tanáráról elnevezve.
Ludwig Mies van der Rohe: Szék, hajlított csőváz, nádazott hát, a hajlított csőváz, a másik nagy Bauhausos Breuer Marcell nevéhez kötődik.


Hogy a modernizmust pontosan meghatározzuk, tudnunk kell azt, hogy nem csupán építészeti mozgalomról van szó. A szecesszióhoz hasonlóan a modernizmus is lényegében egy nemzetközi mozgalom helyi sajátosságokkal. Hollandiában de Stijl-nek, Oroszországban Konstruktivizmusnak, Olaszországban Futurizmusnak, Németországban Bauhausnak hívjuk. Csak a Skandináv országokban őrizte meg a formatervezés ezt a letisztultságot pl. Alvar Aalto-organikus formatervezésében és az őt követő generációknál.
Felirat hozzáadásaLe Corbusier: Nappali garnitúra.


A modernizmus révén létrejött változások minden képzőművészeti, de főként formatervezési mozgalmakban kifejtették hatásukat és azok a lakberendezési trendek, mai divatos szóval élve, amik akkor létrejöttek, mind a mai napig minden jelentős lakberendező és designer szemléletének az alapjai.



Le Corbusier: Bika. Ha nem tudnánk, hogy az építész munkája, azt hihetnénk, hogy Picasso festménye.
Az Egyesült Államokban, a modernizmus elsősorban a húszas, harmincas években tett szert jelentőségre, utána több stílusra oszlott, mint brutalizmus és organizmus. Itt is híres vált Ludwig Mies van der Rohe (1886-1969) építész, formatervező, akinek munkássága Amerikához is kapcsolódik.
Le Corbusier: Nyugágy.
Hajlított csővázas MR-széke, 1927-ből való. De le Corbusiertől is számos fotelt, nappali bútort ismerünk, amelyekről, ha nem tudnánk, hogy ő tervezte, azt hihetnénk, hogy most került ki egy modern designer tervezőasztaláról, számítógépes terveiből és egy bútorkészítő gyártósorról, pedig ezek a modellek lassan száz évesek.
                                                                                      Kocsis Nagy Noémi
  
Ez 7746 embernek tetszik itt a blogon!
77-en osztották a facebookon!
Köszönjük!     
Ennek a szövegnek semmilyen részlete nem használható fel a szerző engedélye nélkül! Beleértve az itt közölt személyes fotókat is. 
                                                        

Szakirodalom: 
Szentkirályi Zoltán - Détshy Mihály: Az építészet rövid története, Műszaki Könyvkiadó Budapest, 1986, 1994.
Nikolaus Pevsner: A modern formatervezés úttörői, Gondolat Kiadó Budapest, 1977.
Nikolaus Pevsner: Az európai építészet története, Corvina Kiadó, Budapest, 1972, 1995.
Laskhmi Baskaran: A forma művészete, Scolar Kiadó, Budapest, 2007.
Ludwig Mies van der Rohe:  Morris Greenwald House étkező, 1955-1963, forrás: Mies van der Rohe, Facebook.


Ludwig Mies van der Rohe:  Morris Greenwald House nappalija, 1955-1963, forrás: Mies van der Rohe, Facebook



Ludwig Mies van der Rohe:  Morris Greenwald House, 1955-1963, forrás: Mies van der Rohe, Facebook


Egy érdekes adalék a témához, hajdani és mostani neves építészek nevei és arcai vicces csomagolásterveken.
ArcBox by Cesar Cheng - Mies van der Rohe, Le Corbousier, Ieoh Ming Pei, Zaha Hadid, Norman Foster (o)
Készítette: design-dautore.com







Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A magyar (nép) mese napja, megteremtője: Benedek Elek és A só meséje

Életem egyik legnagyobb élménye, példaképe Benedek Elek  (Kisbacon, 1859. szeptember 30.- Kisbacon, 1929. augusztus 17.) magyar író, újságíró, országgyűlési képviselő életműve. Születésének 106. évfordulóján emlékezzünk meg mi is róla. Eszmélésem, amelynek fontos részei voltak a népmesék, úgy három-négy éves koromra tehető, amikor a szüleim, nagyszüleim felolvasásban hallgattam a meséket, amelyeket írt. Később, amikor hat évesen már magam is ismertem a betűket, rongyosra olvastam az otthon lévő mesegyűjteményeit, ráadásul iskolánk falán ott volt kitéveaz arcképe . Nekem ő volt a "jóságos Elek apó" a nagyapák archetípusa. Álmodozásaim közben oda-oda néztem órán is, minduntalan történetein és varázslatos személyiségén gondolkoztam, amit nekem és más gyerekeknek, osztálytásaimnak is jelentett. Olyan klasszikusai, mint a Hammas Gyurka, A hazug legény, A szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack, a Furulyás Palkó, A béka-királykisasszony, a Csali mese, A csillagszemű juhász, A pel…

Magyar szecesszió, Lechner Ödön

Copyright © 2015. artificium-artis.blogspot.comA szöveg semmilyen részlete nem használható fel a szerző engedélye nélkül! Lechner Ödön  (1845. Augusztus 27, Pest – 1914. Június 10, Budapest) a tizenkilencedik és huszadik század fordulójának legkiemelkedőbb magyar építésze. Két kulcskifejezéssel szoktuk őt jellemezni: a nemzetiépítőstílus kifejezője vagy a magyaros szecesszió kitalálója vagy atyja, ahogy előszeretettel nevezik sok szakkönyvben.
Általánosságban úgy jellemezhetjük, hogy alkotó évei kezdetén historikus és eklektikus stílusban tervezett, majd a modernebb önkifejezést tartotta szem előtt és az egyéni formanyelv kialakítására törekedett. A teljesség igénye nélkül, lévén, hogy szövegünk tananyag, szeretnénk a legfontosabb, vagy érdekesebb műveit megemlíteni, a historizálásból kiszabadult kezdetektől, a már-már art decoba hajló későszecessziós példákig.
A történeti stílusok elhagyásával Lechner Ödön a népművészetből átvett ornamentális motívumokat kezdte el használni. Egyes indus…

Art Nouveau, Jugendstil, Szecesszió, Wiener Werkstätte

Copyright © 2015. artificium-artis.blogspot.com  
A szöveg semmilyen részlete nem használható fel a szerző engedélye nélkül!
Art Nouveau
Az Art Nouveau Európából ered és elsősorban Franciaországból, ahogy a neve is tükrözi. Egyetemesen kialakuló stílusról van szó, amely elsősorban az 1880-as évekhez köthető, e kontinens több országában jelen van és jelentése új művészet. Ihletője az Arts and Crafts mozgalom, lényege pedig az, hogy eltávolodik a historizmustól és egy teljesen új, modern irányvonalat képvisel. Az Art Nouveau nemzetközi stílus, így szinte minden országban, ahol ebben a szellemben alkottak, építkeztek, megvan rá a megfelelő elnevezés.
Az Art Nouveau kifejezés magába foglal egyfajta nemzetközi filozófiát is, művészeti stílust az építészetben és az alkalmazott művészetekben. Az irányzat valódi időtartama 1890 és 1910 közé tehető. Franciaországban Artnouveau-nak, új művészetnek, NémetországbanJugendstil-nek, ifjú, fiatal stílusnak, Olaszországban Stile floreale-nak, azaz virágos…